Gabi naplója 2011 január 19

A mai cél: Ourzazate közelében a Sziklálk szeme című horror film forgatási helyszíne, az esti tábor ugyanis pont a díszletek mellett lesz. Táv 580 km...keresztül a Magas-Atlaszon!

Reggel 5-re terveztük az ébresztőt, de 4 lett belőle, mert Zsolt a magyar idő szerint állította be a vekkert. Semmi gond, így legalább már 5-kor úton voltunk. Tudtuk, hogy mi a hegyeken keresztül akarunk átkelni, ami leglább 250 km jelent kacskaringós szerpentineken, rossz útviszonyok között. Az első megálló Cascades d' Ouzoud vízesése volt, ahol persze tettünk egy nagyobb sétát, Tomi cipelte az állványt és a fényképezőt is, mert jó képet akart csinálni, amihez állítása szerint kell az állvány. Biztos, ezt ő tudja. Innen Imi n Ifni furcsa sziklái felé vettük az irányt, ahol nem időztünk túl sokat, mert időben szerettünk volna átkelni a hegyeken, hogy még sötétedés előtt magunk mögött tudjuk őket.
Aztán irány a szerpentin. Bevallom néha nyüszögtem a fiúknak, mert szerpentinben és szakadékban volt részünk bőven, helyesebben az egész 250km csak abból állt. Mikor már a fiúknak is kezdett elegük lenni, mert a kilóméterek oly lassan fogytak, hogy azt hittük sosem érünk a végére, előkerült minden pisi megállónál 1-1 sör, számomra még a Jameson is, ami átsegített a húzos szakaszokon. A táj leírhatatlan, csodás, mesebeli. A hegyek oldalába épített kis falucskák, a lakosok, úgy bámultak minket, mintha a Holdról jöttünk volna, a növényzet, ami ami állandóan változott, majd végül teljesen megszűnt és csak a kopár sziklák maradtak. Hihetetlen, de itt láttam olyan hatalmas kecskenyájat, mint még eddig sehol! A meredek, kopár hegyoldalban csak úgy kavartak felfelé többszázan, többféle színben pompázva.

Nagy szerencsénk volt, mert pont akkor sötétedett ránk, amikor már csak félórányi szerpentin volt hátra, majd végre kezdett kiegyenesedni az út, és 8 körül végre elérkeztünk a táborhelyhez. Autó még alig volt, viszont Budapest óta itt találkoztunk először Stofival és Katával. Csak azok voltak a táborban, akik nem Almeriánál jöttek át a komppal, hanem Gibraltár környékén, vagy esetleg éppen jóval előbb már Genovában bekompoztak, kihagyva a maratoni európai szakaszt. Hiába volt tábortűz, vacsi és jó fej társaság a metsző hideg szél hamar a lakókocsiba űzött minket.

Gabi naplója - 2011 január 18

Kicsit gyötrelmes volt az ébredés, részint a kemény ágy miatt, de főként a kemény másnaposság volt az oka. Móni habos kávéval várt minket, Zsolt meg elmesélte Tomi tegnapi előadását, ami ugyebár nem maradhat el, ha a Szivem besikeredik.
Tomi mindenkivel összehaverkodott a téren, elosztogatta az összes cigijét, boldog-boldogtalan Pall Mall Slimet szívott. Persze üvöltözött is fékevesztett jókedvében és jött a szokásos: "Nekem senki ne mondja meg"- szöveg.

Reggeli után összepakoltunk, majd útrakeltünk Azrou Ifrane felé, végre Afrika földjén. Együtt haladt az egész csapat a kitűzött cél felé, amíg az itinerben szereplő alternatív offroad szakaszhoz nem értünk. Mi persze hogy bevállaltuk az offroad szakaszt, hiszen ezekért az élményekért jöttünk. A többiek nem tudtak utánunk jönni, jobban mondva a Hummernek meg sem kottyant volna ez a terep, de a két Merci busznak esélye sem volt. Mi azért nekivágtunk egyedül is, magunk után cibálva a lakókocsit. Igazából nem is lett volna esélyünk megfordulni azon a szakaszon, így csak előre mehettünk. Ráadásul egy helyen útépítés miatt lezártak egy szakaszt, a kerülő úton meg olyan szűk kanyarok voltak, hogy a keskeny úton alíg bírtunk a lakókocsival bekanyarodni. Persze, hogy pont a lezárt szakaszon lett volna a letérő, Tomi vakarta is a fejét rendesen, mert ő persze látta a gps-en, hogy valami nem stimmel. Rövid tanakodás után, úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, a térkép alapján ezen az úton is ki kell hogy jussunk a fő útra, csak valamivel később. Így is lett, végül kiértünk az aszfaltra és toltuk tovább a kilómétereket, hiszen messze volt még az éjszakai tábor.
Sajnos a kitérővel jól elcsesztük az időt és már sötétedésre értünk Fez magasságába. Pedig nagyon szerettem volna megnézni az óvárost! Nem baj, legalább van indok, hogy miért kell jövőre is jönni. Este fél 11 magasságában értünk a táborba, egy csodálatos kempingbe, amit egy sokáig Texasban élt, majd hazatelepült marokkói srác üzemeltetett. Leesett az állunk az ötcsillagos szintű szállás láttán, erre igazán nem számítottunk. Csillogó-villogó, makulátlanul tiszta wc, zuhanyzó meleg vízzel, igényes burkolatok, arany szegélyes mosdókkal, árammal.
Persze jól ki is használtam a nagy és váratlan luxust, előástam a hajszárítómat és röpke fél óra szárogatás után ismét hordható lett a paprikáskrumplis-csokis nadrágom, aminek nagyon örültem, ugyanis éjszaka úgy lehült a levegő, hogy majd megfagytam.
Még meglepetés vacsi is volt, zöldségleves, csirke és bárány pörkölt rizzsel, fél bagettel, ásványvízzel.
Kicsit még haverkodtunk, aztán bebújtunk a lakókocsiba, ahol sokkal barátságosabb volt az időjárás - irígykedtek is sokan miatta - és ledőltünk aludni, hiszen másnap is nagyon korán akartunk indulni.

Gabi naplója - január 16-17

Ébredés hajnali 5 órakor, jobban mondva kelés, mert ilyenkor még ébredésről nem beszélhetünk, se kávé, se cigi, csak úgy kódorgok még félálomban. Azért a reggeli szíverősítő gyanánt lehúzott pálinka kostoló megtette a hatását, rögtön vidámabb hangulatban ment a pakolás, így már 3/4 6-kor kigördültünk a szálloda elől.
A mai cél Alméria kikötője, valahol a távoli Spanyolországban. Ha minden jól megy valamikor éjjel fogunk odaérni, hiszen több mint 1600km van még odáig. Ráadásul a megpakolt L200-as a lakókocsival még pluszban megterhelve nem éppen zergeként kaptat fel a dombokon, hegyeken, amiből errefelé akad bőven.
Magunk mögött hagyjuk Olaszországot, majd a Riviérát, Marseillét és végül elérkezünk a spanyol határ közelébe. Az utolsó fizető kapunál kipattant a kezelő fickó a bodegájából, csinált egy gzors fotót rólunk, majd mosolyogva közölte, hogy Facebook...ez jól esett! Aztán jött a hegyes völgyes spanyol táj, amit Táltos annyira szeretett, hogy sok helyen jó ha 50-el értünk fel az emelkedők tetejére.
Biztos csak azt szerette volna, hogy ne rohanjunk el a táj mellett.
Hogy teljes legyen az élvezet az utolsó pár száz kilométert hatalmas ködben tettük meg az éjszakában, de végül begördültünk a kikötőbe, ahol egyetlen bamakós járművet sem láttunk hajnali 3-kor. Elsőnek érkeztünk a kikötőbe az egész mezőnyből!
Egy jó óra múlva futott csak be Döme és Bíró Gabi, a két motoros akikkel még valamivel északabbra egy benzinkútnál futottunk össze pár órával korábban. Kockára fagyva ültek, teljesen elgémberedve a motorjaikon. Le a kalappal előttük, én a kocsiban is fáztam a ködös, szuttyos szakaszokon, motoron el sem tudnám ezt képzelni, az már igazi mazochizmus lehet.
Mivel a komp reggel 10-kor indul, ezért egy darabig beszélgettünk, majd 6 után átvettük a jegyeket, végül Tomival úgy gondoltuk ideje kipróbálni milyen is az ágy a lakókocsiban. Közös fekvőhelyünk mindössze 1m széles volt, az alját 2 felfújható polyfoam képezte, arra raktuk a hálózsákot, azokba meg magunkat. Vagy másfél órás alvás után vaksin kászálódtunk ki a lakókocsiból, ahol Zsolti Labellóval, kávéval és sörrel várt minket. Ő semmit sem aludt, nem tudom hogyan csinálja, de bírja. Közben többen is befutottak, köztük a Kaktusz Team is egy nagy Hummerrel. A csapat a nevét kedvenc kutyusuk után kapta. Kaktusz egyébként igazi tacskó, nem haverkodik ám akárkivel.
Végre megindul a sor, pár perc és már fenn is vagyunk a kompon. Kajüt jegyünk nincs, gondoltuk majd elpihenünk az üléseken, ahogy sokan mások is szokták, ezzel is spórolunk a költségeken. Aztán ahogy felmegyünk az utas részbe, egy kedves hölgy alkalmazottól megkérdeztem, hogy van-e lehetőség valahol letusolni, ha nincs saját kabinunk. Mire ő megkérdezte, hogy szeretnénk-e esetleg saját kabint, ingyen? Naná, hogy szerettünk volna! És láss csodát, fél perc és már kezünkben is volt két kulcs, Zsolti még külön kabint is kapott. Tomi már akart volna menni aludni, hiszen ő eddig versenyzőként vett részt az előző futamokon, és ahhoz volt szokva, hogy itt a kompon tudott először aludni végre egy kicsit, de Zsolti felvilágosította, hogy túrában ez másképp van, ilyenkor az a szokás, hogy csak lezuhanyzunk, aztán irány sörözni.
Így is tettünk, a fiúk előre mentek az útleveleket lepecsételtetni, meg persze vettek egy üveg Jamesont nekem és pár zsugor San Miguel sört. Mert hogy itt a hajón azt is lehet kapni.
Alaposan hódoltam a zuhanyozás élvezetének, ki tudja mikor lesz megint hasonló luxusban részem Afrikában.
Közben beindult a sörözés és persze az élménybeszámoló is, persze a fiúk vitték a prímet a régebbi élményeikből mazsolázva. Közben persze ahogy fogyott a sör, úgy kellett egyre gyakrabban kimenni cigizni is, ami nem is volt baj, mert szépen sütött kint a nap, a levegő is 20 fok körülire melegedett fel végre. Az egyik cigizésnél észrevettem, hogy egy delfin raj követi a hajót. Csodálatos élmény nézni ezeket a gyönyörű állatokat, ahogy karcsú testükkel siklanak a vízen, játékosan ki-ki ugrálva a hullámok közül.
Rengeteg sör elfogyasztása után végre kikötöttünk Nadorban. Megjöttünk Afrika!
Persze még hátra volt a belépési procedúra, ami bizony elég körülményes dolog, de ennyi sör után az embernek ez már fel sem tűnt. Főleg Tomi szerepelt nagyon, haverkodott a vámosokkal, végül még Bob Marleyt is énekeltek közösen, az egyiküknek még egy cd-t is adott ajándékba. Persze az ilyesmi is gyorsítja a belépést, ez már csak így megy ezen a kontinensen.
Végül kihajthattunk a kikötőből, de mivel már esteledett, ezért úgy gondoltuk nem megyünk tovább, hiszen első feladatunk a pénzváltás lett volna, a bankok meg már mind zárva voltak.
Nem sokat keresgéltünk, pont az út túloldalán  volt egy szép nagy üres placc, oda átvonult az egész brigád, ami ekkorra már jó néhány autóból állt. Szépen leparkoltunk a verdákkal, előkerültek a kemping asztalok és székek, meg persze még egy csomó sör.
Jó pár sör után nagyon feszített már a hólyagom, úgyhogy elindultam wc-t keresni vissza a kikötő felé, ami sikeres is volt, utána viszont teljesen eltévedtem, sehogy sem találtam a visszavezető utat.
Végül sikerült két rendőrre lelnem, őket kérdeztem meg, nem tudják véletlenül hogy hol vannak a bamakósok? Rendesek voltak és visszakísértek rögtönzött táborunkhoz, majd elmentek.
Kisvártatva visszajöttek, és közölték, hogy itt nem tölthetjük az éjszakát, mert ez a hely nem biztonságos. Mi persze egyből arra gondoltunk, hogy kezdődik a lehúzós játék, de csodák csodájára nem ez történt, tényleg csak jót akartak nekünk.
Visszairányítottak a kikötő egy bekerített részére, ahol még wc is volt, így tényleg jó kis tábornak bizonyult. Letelepedtünk, újból kicuccoltunk és persze folytattuk az italozást. Móni főzőtt egy isteni paprikás krumplit, Zsolt pedig szalonnát sütött.
Sikerült az ölembe borítani a paprikás krumplit, így már elég jól nézett ki a nadrágom, hátul csokis, elől meg mint aki a saját ölébe hányt.
Egyszer csak megjelent a rendőr srác és közölte, hogy van ennél egy sokkal jobb hely, költözzünk át oda! Mondtam neki, hogy mi már nagyon fáradtak vagyunk é hogy már tökéletesen berendezkedtünk itt, úgyhogy nem megyünk sehova. Ezután még dumáltunk egy jó darabig, de csak két dolog maradt meg az emlékeimben. Az egyik, hogy megkérdezte férjnél vagyok-e, mire gyorsan igennel válaszoltam. Válaszom nem igen zavarta, elkérte az email címem, hogy majd írjon nekem. Megadtam neki, gondoltam legyen egy jó napja :)
A másik amit tudni akart, hogy mire való a C vitamin, amit Zsolttól kapott. Mondtam neki, hogy egészséges és fitt lesz tőle, de láttam rajta nem igazán érti, hogy minek kéne ezt neki szedni, mikor ő így is nagyon egészséges és fitt...

Gabi naplója 2011.01.15

Gabi naplót írt a bamakó alatt, gondoltam megosztom veletek is. Persze lehet hogy helyenként a saját gondolataimat is beleszövöm majd, de remélem ez nem vesz majd le az értékéből.
No lássuk, milyennek láttuk mi a 2011-es Budapest - Bamako futamot.

Szombat reggel vagy egy jó órával a rajt előtt már ott dideregtünk a parc fermében az autónál. Persze ilyenkor az ember nem a hideggel foglalkozik, hiszen azt igazán nem is érezzük, ahhoz túlzottan teker bennünk az adrenalin. Körülöttünk szeretteink, a család, szülők, gyerekek, barátok, akik mind azért jöttek, hogy búcsút vegyenek tőlünk, hogy lássák amint átgördülünk a rajton és megkezdjük a hosszú és izgalmakkal teli utat a miénktől oly nagymértékben  különböző világ felé. Írhattam volna azt is, hogy ismeretlen világ felé, de az ugye nem lett volna igaz, hiszen most veselkedtem neki negyedszerre az útnak Bamako irányába.
Én már írtam akkor is az élményeimről, igaz minden úton rengeteg új kaland vár ránk, de most inkább Gabi szemszögéből szeretném megmutatni az eseményeket, hiszen neki ez volt az első bamako az életében.

Ebben az évben Villámék rátettek még egy lapáttal a felhajtásra és jelmezes rajtot hirdettek. Mit mondjak a siker tökéletes volt, teljes őrület, bolondabbnál bolondabb jelmezekben parádéznak az indulók. Van itt minden, búvárruhás, békatalpas ember, malária szúnyognak öltözött srác és még ifjú házasnak öltözött csapat is, akik sörös dobozokat húznak a kocsi után, teljes a kavalkád.
Beállunk a sorba, előttünk pont a rozsdás kis polszki röcög, mi meg izgalomtól fűtve nézzük ahogy egyre közeledünk a rajt kapu felé. Végre odaérünk és felhajtunk rá. Zsolti pár szót mond a csapatról, ahogy az már ilyenkor szokás, még gyorsan kiszállunk és integetünk mindenkinek, aztán beülünk vissza az autóba és legördülünk a rámpáról.
Végre, elkezdődött a kaland, amire annyit vártunk, Afrika, jövünk!
Nyugodt tempóban, vidáman faljuk a kilométereket, van még bőven, hiszen az esti cél Genovában, 1100km-re van.
Az út nagy része autópályán vezet Szlovénián keresztül, ahol az első említésre méltó élményünk az volt, mikor a pálya túl oldalán észrevettük, hogy egy Touareg vontat egy nagy kamiont. Már önmagában ez is elég érdekes lenne, de hogy mindezt hegynek felfelé tette meg, az már tényleg nem semmi. Kár hogy nem tudtuk felvenni, szerintem jó kis reklám anyag lett volna a Volswagennek.
Közben jókat falatoztunk menet közben, sikerült is beleülni egy csokiba, amitől egy szép folt virít a nadrágomon, elég kellemetlen helyen, ráadásul az ülés és Tomi hátizsákja is olyan lett...A fiúk nem vették túl komolyan a dolgot, jót nevettek a történteken, mondván, hogy nem is lenne igazi az út, ha ilyesmik nem történnek közben.
Estére megérkezett a köd is, pedig nélküle is elég fáradtak voltunk már mire a szállodához érkeztünk este 11 óra körül. Még csak egy-két bamakós autó állt a parkolóban, jobban mondva a szálloda előtt és szemben, hiszen saját parkolója nem volt a szállásunknak. Kis bonyodalmat okozott, hogy először 2 szobát kaptunk 1 áráért, aminek persze nagyon örültünk, aztán közölték Zsoltival, hogy bocs haver, de mégis csak egy szobában kell hogy aludjunk. Gondolom a portás azt gondolta, hogy késő este már úgysem jön túl sok vendég, akkor miért ne legyen jó fej velünk és adjon egy ráadás szobát. Persze közben befutott a többi autó is és rájött hogy sokkal jobb lenne azt a szobát is pénzért kiadni. Bezuhantunk az ágyba, hiszen másnap reggel 5-kor volt ébresztő és már aludtunk is.

Gyula bamakós fotói...

Az összes fotóért katt a linkre: https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB2011GyulaFotoi

Fotók, videó

Felkerültek a fotók végre, 3 mappába és a videó is, igaz 5 részre kellett darabolni, mert csak így lehetett feltölteni a youtube-ra.
videó:
http://www.youtube.com/watch?v=oxhZqezfxCc
http://www.youtube.com/watch?v=2R8YfGTuDjU
http://www.youtube.com/watch?v=Ai15al6ydK0
http://www.youtube.com/watch?v=ZckOhULCl54
http://www.youtube.com/watch?v=LaCdPE5JBlc
képek:
https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB2011_01
https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB201102
https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB201103

Szupercsapat Bamakóban

Megérkeztünk Bamakóba, véget ért a 2011-es futam. Nagyon szuper út volt, köszönhetően Tlac-nak, hiszen ő írta a pályát. Zsoltinak sikerült eladnia az autót, most éppen valahol a repülőn ül Casablanca és Róma között. Mi még Bamakóban vagyunk, holnap vagy holnapután indulunk először Dogon-földre, onnan meg vihar sebességgel haza.
A Hotel Tamana-ban vagyunk, ami pont a La Terrace mellett van. Ha voltál már Bamakóban, akkor ismerned kell a "teraszt", ha meg nem, akkor gyere el és nézd meg :)
Nemsokára indulunk piacozni kicsit, ellötyögünk pár órát a népművészeti piacon, aztán valószínűleg pihi a hotelben, mert a nagy hőségben nincs kedve az emberbnek túl sokat mászkálni. Erre még rátesz a hihetetlen nagy szmog, ami sokszor egészen fullasztó sajnos, még a szemem is ég tőle, nem beszélve a levegő vételről. Óscka autó roncsok, vadonat új, méregdrága terepjárók, rengeteg motoros jellemzi a közlekedést és persze teljesen kaotikus közlekedés, nagyrészt köszönhetően a vezetési morál teljes hiányának. De mégis működik a dolog, valahogy mindig átverekedjük magunkat ezen a káoszon.
Van egy kedvenc kajáldánk, egy libanoni gyors étterem, délután gyalog szoktunk kibattyogni és mindenféle finomságot magunkba lapátolni. Kb. 1km-re van a szállástól, de már jól esik kicsit mozogni, hiszen 2 hétig jóformán semmi mást nem csináltunk, csak ültünk az autóban.
Ez egyébként egy jelentős különbség a túra és a verseny között, hiszen versenyben a pontoknál ki kell szállni, sokszor fel kell mászni pl. egy domb oldalra, tehát sokkal többet mozog az ember. Viszont kevesebbet alszik, igaz túrában sem aludtuk túl magunkat egyáltalán, sokszor 5-kor keltünk és mégis sötét lett mire a táborba értünk.
A lakókocsi nagyon jól bírta az utat egészen Mauritániáig, ott végleg megadta magát, így odaajándékoztuk egy helyi halászfalunak. Persze előtte még ráírtuk, hogy Üvegtigris 4, meg tele firkáltuk üvegtigrises szlogenekkel (Futottam :)) Mindjárt az első nap Marokkóban rámentünk a 4x4 szakaszra, ahol volt egy útlezárás, amit szépen kikerültünk egy elég keskeny és izgalmas úton. Természetesen kiderült, hogy az egyik forduló koordinátája pont a lezárt szakaszra esett, és hogy mások simán bementek oda. Nem gond, csak kissé hosszabb lett a terep szakasz :)) Aztán jóval délebbre Sidi Ifninél csak a tábort ütöttem be, azt kihagytam hogy 4x2-vel Guelmim felé kellene kerülni. Így végül a 4x4 útvonalán mentünk be, ahol mindjárt defektet kapott a lakókocsi. Mivel a 19-es kulcs otthon maradt a nagy pakolásban, felnin húztuk a vasat a tábor felé, elég kemény terepen. Vagy 10km után pont jöttek Tlac-ék, ők segítettek ki minket a kerékcserénél, de még ezután jött az igazán brutál szakasz, ami finoman szólva sem lakókocsinak volt tervezve. De megcsináltuk, köszönhetően Zsolti kb. 15 éves terep rally-s múltjának. Reggel aztán láttuk, hogy a tengely teljesen elferdült a lakókocsi alatt, a jobb oldali kerék teljesen lehetetlen szögebn állt. Óvatosan elgurultunk a következő városig, ahol röpke 3 óra alatt sikerült megértetnünk a nagyon szakképzett helyi szerelőkkel, hogy azt szeretnénk ha szétvernék az egész hátső kereket és ami körülötte van, hanem hogy egyenesítsék ki a tengelyt. Végül sikerült a nagy mutatvány, kerék egyenes, mehetünk tovább.
Sajnos a B2 Beach előtt megint megadta magát a tengely, ekkor már nem lett volna értelme újra javítani, hiszen az anyag úgy elgyengült, hogy nem sokáig bírta volna. Az meg az utazók nagy kézikönyve szerint nem okos dolog, ha kanyarban megelőz minket a lakókocsi kereke, mert akkor szinte biztos a bukfenc. És azt még Chuck Norris sem szeretné kipróbálni, milyen a mauritán közegészségügyi ellátás.
Szóval lényeg, a lényeg, jól éreztük magunkat, érdekes helyeken jártunk, és feltöltődtünk élményekkel, amik segítenek átvészelni a hideg napokat majd odahaza míg végre eljön a tavasz.
És persze már kalandoznak a gondolataim a 2012-es futam irányába :)) Állítólag Bissau Guineát is érinti majd a menet, ami egy teljesen új ország lenne, mint ebben az évben Szenegál volt.
Több mint 2000 fotó, több óra videó...remélem hamar elkészülök velük...

BB2011 sajtótájékoztató

 Pár szóban: hideg volt, eső volt, és persze egy csomó őrült bamakós is jelen volt. Fűvel borított trabi, rozsda temető kispolák, halottaskocsi, világ legkisebb embere és hasonlók. És persze mi is ott voltunk a lakókocsival együtt. De inkább a képek beszéljenek most helyettem: http://picasaweb.google.com/jakuza68/BB2011_01

Sajtótájékoztató 13-án, csütörtökön

Már csak pár nap és végre indulunk! Ma elkezdtem összeszedni a holmikat amiket vinni akarok, szerintem össze is szedtem mindent. Persze lehet hogy reggelre kiderül, hogy valami tök fontosat kihagytam...2 éve pl. a jogsimat hagytam csak itthon. Persze mint tudjuk nem a papír vezeti az autót :)))
A kajás dobozokat is telepakoltam minden földi jóval...akarom mondani konzervvel, zacskós spagettivel, meg hasonló nyalánkságokkal. A bamako nem a kulináris menyországról szól. Igaz ebben az évben abszolút luxus körülmények között fogunk utazni. Még asztalunk is lesz, hideg sör a hűtőben és egyéb eddig elképzelhetetlen dolgok.
Ha valakit érdekel milyen őrült járgányok lesznek a futamon, az jöjjön csütörtökön az Intercontinentál elé, mi is ott leszünk reggel 9-től a délelőtt folyamán.

Pénteken lehet beállni a parc fermébe, ez teljesen nyitott esemény lesz, bárki bejöhet, fotózhat, dumálhat velünk, vagy akár megajándékozhat egy kisebb szigettel is, ha nincs éppen jobb dolga. Ez egyébként egy régebbi ötletem, ami egy alkohol gőzös nyaralás alatt született az agyamban. Nem másról van szó, mint Jakuza Köztársaságról, amit valahol egy szubtrópusi kis szigeten hoztunk volna létre. Államformája a bulisztatikus közösség lett volna, vagyis minden a buliról szólt volna. Sajnos e nemes terv megrekedt a tervezgetés szintjén, pedig szerintem hatalmas lehetőségeket rejt magában. Tehát ha van egy felesleges szigeted, mi szívesen levesszük a terhét a válladról :)))
Ha se csütörtökön, se pénteken nem tudsz eljönni, akkor szombaton a rajtnál tudsz velünk utoljára találkozni a Hősök terén reggel 8-tól. Csinálhatsz rólunk fotókat (csak a gyerekeidnek ne mutasd meg, ha jót akarsz :)), megveregetheted a vállunkat, kérdezhetsz tőlünk mindenféle okosat...vagy egy csomó hülyeséget is, mi mindenre szívesen válaszolunk, ha mégsem, akkor peched van, mert vagy nem érünk rá, mert éppen el leszünk foglalva (tudod, mi most pár hétre elmegyünk Afrikába, ezért leszünk ott), vagy azért mert nem szeretjük a hülye kérdéseket és nincs kedvünk még csak megjátszani sem, hogy szeretjük őket, vagy csak egyszerűen csak mert csak, vagy mert nem hoztál szigetet. Tehát a legtutibb módszer, ha nem kérdezel hülyeségeket...őőőő...ja igen, és ha hozol szigetet.
Mi ez az őrült szigetelés velem ma? Teljesen az agyamra megyek vele, annyi biztos. Szerintem ez már a közeli rajtnak tudható be.

Addig is kövessétek ezt a linket: http://www.youtube.com/watch?v=qbsCSzyunJs&feature=autoplay&list=FLUaPQ7AI6yzE&index=5&playnext=4
Ennek ugyan semmi köze hozzánk, csak gondoltam gyakoroljátok a kattintgatást :)))

BB2011

Megvannak a vízumok! Pedig még pár nappal ezelőtt olyan hírek voltak, hogy csak január elejére lesz készen az összes vízum. A mauritán és mali autó biztosítások is megérkeztek, már csak a szenegáli hiányzik.
Ma ipróbáltam a GoPro-t, beraktam a szélvédőre. Persze a pesti utcakép nem túl érdekes, és egyenlőre nincs is mivel összevágni, de mire hazajövünk, addigra szerintem megoldom ezt a hatalmas problémát.
Lényeg, hogy jól működik, persze még van mit csiszolni a technikámon, de most már elég jól eltalálom, hogy éppen be van kapcsolva, vagy sem :)))

Rajtszám

Örömmel értesíthetek mindenkit, hogy hivatalosan 144 a rajtszámunk.
Szerdán megyünk be az irodába a vízumokat intézni.

2010-es Budapest-Bamako film a Duna TV-n

Végre bemutatásra kerül November 28-án 16:10-es kezdéssel Borsa Miki filmje. A 2009-es film is nagyon jó volt, végre egy tárgyilagos film a Bamakóról, ebben biztosak lehettek, hogy nem csak a szépségkirálynők lesznek benne.

"Budapest-Bamako 2010 - A terror árnyékában '55

Magyar Dokumentumfilm

Rendező: Borsa Miklós

Operatőr: Borsa Miklós

Az ötödik, jubileumi Budapest-Bamako résztvevői már mindent bepakoltak, amikor megtudták, hogy az Al-Kaida fegyvereseket toboroz a mezőny megtámadására. A verseny azonban nem maradt el, mint a 2007-es Párizs-Dakar, de a cél megváltozott. 2010-ben a Budapest-Bamako a marokkói Agadírban ért véget. Már annak, aki nem borult fel hamarabb..."

Mauritániáról...ahogy a 4x4 magazinban megjelent

Elég izgalmasra sikeredett...talán azért mert az is volt :-)))
A cikket Lacinak köszönhetjük, és folytatása is lesz a következő számban.
Kattintsatok a képre, a megnyíló oldalon meg használjátok a nagyító funkciót, akkor jól olvasható lesz a szöveg

Újra itthon

Hazaérkeztünk szerencsésen, és persze egyből neki estem a fotóknak. Rengeteg kép van, úgyhogy el fog tartani egy darabig amíg feldolgozom őket, de a verseny képeit már lehet nézegetni, úgyhogy klikk ide http://picasaweb.google.hu/jakuza68/Bb2010#

BB2010 Laszlo Peti csapattars leirasaban

Kicsit visszanyulok az idoben, de remelem megbocsajtjatok.

Jan. 18

Kedves Otthonmaradottak, vagy mashol nyaralok!

Biztos sokan tudjatok, mashogy alakulnak a Budapest Bamako Rally dolgai, mert a szervezok beszartak, nincs ezen mit szepiteni. Levagtak a veget a turanak, igy valahol Marokkoban megyunk meg 6-7 napot az Atlasz es a korulotte levo kosivatagok es palmaerdok kornyeken. A tarsasag nagy resze ennek ellenere tovabbmegy Bamakoba, teszi ezt azert is, mert a repulojegy Bamakobol szol BP-re, s bar volt rola szo, hogy atteszik Agadirba, ahol vegez a rally, de akkora felhaborodas volt, hogy visszatettek. Motmar csak az a kerdes, mi lesz azokkal, akik nem akarnak lemenni Bamakoig. Meg kulonben is, hogyan jutnak le 4-5 nap alatt azok, akik le akarnak menni, mert 29-en leszunk Agadirban, ahonnan ennyi ido alatt igencsak fel kell kotni a gatyat, hogy odaerjenek. Es aki marad, hogyan jon haza? A Budavar Tours magasrol tojik arra, h vege lesz marokkoban a turanak, es egy masik charter szerveznenek Agadirbol, hogy kifithessunk meg egy repjegyet... Es ez meg csak az eleje volt a felhaborodasaink okainak... Ma ejjel kompozunk at Afrikaba, szoval ma ejjel szerintem felkoncoljuk oket a hajon, nem lesz hova menekulniuk! :)

Masresz viszont, csupa mosolyogni valo hireink vannak. Tokeletesen kijovunk egymassal, s lassuk be, ez volt itt a legnagyobb kerdes. 4 abszolut kulonbozo erdeklodesu ember, kulonbozo ertekrenddel, ritmussal ult be az autoba, s ahogy latom, egz hangos szo nelkul fogunk kiszallni belole 2 het mulva. A feladatokat magunk ala gyurjuk renduletlenul, meg akkor is, ha a franciak es az olaszok nem voltak hajlandoak segiteni minket. A spanzolok akartak ugyan, de ok sem tudtak. Napi 800-1200 km-t vezetunk felvaltva, 15-18 feladatot teljesitunk, ami terkepeszeti, logikai, vagy kommuniálos feladat, mint peldaul mi szerepel egy-egy emlektablan, hol all a polgarmester szobra, hany oszlopa van a muemleknek. Illetve vannak special szakaszok, peldaul 30 kmen at tartani egy atlagsebesseget, barmilyen terepviszonyok is vannak. A tegnap ejszakank kimaradt, fel haromra ertunk be a celba, de mivel fel otkor mar eligazitas volt, inkabb le se fekudtunk, feltettuk a maradek matricat a kocsira. Apropo a kocsi. Kisebb uzemanyag adagolasi problemaval kuzkodunk, gyakran lefulladunk. Tulajdonkeppen csak a Laci kepes most jol vezetni az autot, mi kuzkodunk, eletunkben nem vezettunk sulyos beteg jobbkormanyos terepjarot. Laci minden szabad negyedoraban - pl amikor a Tamassal elindulunk felkutatni egy pontot valahol a hegyen, vagy a varos melyen - nekilat, s allit valamit, de meg eddig nem sokkal fustol kevesbe, illetve nem kevesbe kockas a benzin. Bar az elobb talalt valamit, remeljuk a megoldast.

Hajnalban erunk Nador-ba, es rogton lesz egy kiados terep szakaszunk! Ki leszunk addigra simulva, hiszen boseges 5 orat fogunk aludni a kompon - mar persze az elvekoncolas utan... Nem lennek most versenyigazgato...

Eredmenyeket nem tudok meg, mert a muholdvevok adatait meg nem ertekeltek ki, de valahol az elso 5-ben biztosan benne vagyunk.

Igyekszem meg beszamolni majd, drukkoljatok, irjatok sms-t a muholdasra, jol esik olvasni a nagy zotyoges kezepette!

Sziasztok!

jan 19

Arcomon olyan mosollyal, amit sebészkéssel sem lehetne leoperálni osztom meg Veled (és így a többiekkel) Peti üzenetét:

"Itt szuperlatívuszok! Atlaszt és homokdűnéket gyűrtűnk magunk alá, elképesztő táj, emberek, történések. Bírjuk a tempót, bár a félprofi csapatok magasra teszik a mércét. A mai etapot nyertük, Laci vezet, mint Isten. Csak 1x kellett kiásnunk a kocsit a homokból. Összhang van, nyerni fogunk!!!"

jan 22


Kedves Szurkoloink

amikor Isten megteremtette a szamitogepet es a netet, nem tudtq, h frikaba is akarjk majd hasznalni, de azert problkozom.

eloszor is halat kell adnunk a sivatagnak, mert elozo gyors uzenztzmben azt irtam, magunk ala gyurtuk, nos ez nem igaz. A sivatag vagy atenged, vagy nem. Ember legyozni nem tudja, ne is probalja meg soha. Felelmetes, amilyen szinkronban tartja bennunk a felelmet, de nem rettegest, a batorsagot, de nem vakmeroseget, a gyonyorkodest, de nem a feltetel nelkuli racsodalkozast. Hihetetlen itt lenni, ezt atelni. Megfoghatatla, leirhatatlan a legnagyobb resze. Az Atlaszt atkacskaringozva es tobb szaz kilometer kosivatagot atzotyogve, annyi fele emberrel, nyomorral, rengeteg joindulattal talalkoztuk, hogy lassan telitodnunk kene, de minden nap szembe jon vmi, ami tok mas, mint eddig barmi. Mindannyian voltunk mar afrikaban, tobben ezt a rallyt is megjartuk, de minden fel ora tartogat egy-egy uj adrenalin bombat, vagy legalabb olyasmit, amiert erdemes ujra afrikai levegot szivni. Az Atlasz egyik fennsikjan felnezni az egboltra ejjel elkepeszto. Neztem mar parszor az eget, ausztriaban a hegyek kozt se csak egy lyukas lepedo, de ez maga volt a csoda. Megelevenedett az univerzum, es most eloszor nem azt ereztem, hogy milyen apro pontocska vagyok en itt, hanem elarasztoitt valami megfoghatatlan ero, azt ereztem, orulok, hogy en is resze vagyok a vilagegyetetemnek. Sajnos a jelet, amit kerestunk egy kovon, hamar megtalaltuk, igy az euforianak vegett vetett a : Na gyerunk!
Es ez a Na gyerunk! jellemzi a Homokdune csapatot a legjobban. Nem tulzas, mi vagyunk a legszivosabb csapat, es ez e pillanatban nem a fuvet jelenti. Vannak nalunk tapasztaltabb versenyzok, meg osszszokottabbak is. Vannak 30-40 millio forintot ero autok, sot, van egy kb 70 milliot ero is. Vannak olyanok, kik 30x is jartak mar afrikaban, es van olyan is, aki 3x megnyerte mar a Budapest Bamakot. De nalunk elszantabb csapat nincs. Van egy 17 eves Toyota Land Cruiser-unk, amelyik tavolrol sem tokeles. Nagyon sokat fogyaszt, fekete fustot okad, es valami oknal fogva nem hozza azt a teljesitmenyt, amit kene neki. Nem eleg eros. De van nekunk egy Tempfli Lacink, akinek aranyba kell foglalni a nevet. Minden ejjel szetszed valamit, jobb is lesz tole, de csodara nem varunk persze, motorcserenk nem lesz. Nincs is ra szukseg. Olyan ez, mint az ember szerelme. Olyannak szeretjuk, amilyen. Persze csak addig a pontig, amig arra megy, amerre mi akarjuk. :) Szoval, a mi erossegunk a fejunk. Eldontottuk, nyerunk, es minden errol szol. Olyan tempoban eszunk, tisztalkodunk, pisilunk - hogy a nagy dolgokrol ne is beszeljunk - hogy az csakis a celvonalrol szoljon. Persze ha ki kell huzni a folyobol egy autot, amit lassan mar ellepni probal az emelkedo viz, akkor ott vagyunk.
Nem mehetek el szo nelkul a mellett, hogy a Laci nem csak javitgatja az autot, hanem ugy vezeti is, ahogy az elkepzelhetetlen. A homokdunek ngyon kacer joszagok. Kinaljak magukat, gyertek, masszatok meg, hagjatok meg, aztan neha atengednek, neha megragadnak, es akkor bog a motor, forog a kerek, 45 fokban oldalra dol a kocsi, pulzusunk az egekben es Laci magabiztos arccal kozenkvagja, hogy: Jo, mi? Es jo. Mondhatni beszaras! Meg azt se bantuk, hogy egyszer beragadtunk, es kezzel astuk ki, mert csak egy lapatunk van. Szoval, hogy is mondjam, na... Kurva jo itt!
Nem szamit a por, a fagy ejszakankent es reggel, nem szamit, hjogy satorban alszunk, hogy a kora reggeli eligzitasra osszecsomagolva kell mennunk, hiszen percekkel kesobb indulunk a megkeresendo pontok, a megoldando terkepeszeti es kommunikalos feladatok, illetve az atlagsebesseg-tartos fele. Nyerni fogunk!

Nagyon koszonjuk a sok sms-t, iszonyu jo, hogy tenyleg sokan velunk vagytok lelekben. Minde egyes uzenet tol rajtunk par metert!
Kaptunk mar sms-t Argentinabol, Kanadabol es az jutott eszembe, milyen szep volna; ha a fold osszes kontinenserol drukkolnanak nekunk, szoval ha ismertek embereket, mittomen Ausztraliaban, Kambodzsabban, Thaifoldon, Vietnamban, vagy Balin, akkor szoljatok nekik legyszi, hogy segitsenel nekunk abban, h mondhassuk, az egesz vilag nekunk drukkol!

Robi, masold ide pls a muholdas know how-t. By the way, gratulalok! Buszke en itt!

Koszonjuk nagyon mindenkinek!
Na megyek, eszem egy jo kis soletkonzervet!
Igyekszem meg jelentkezni, de nem igerek semmit, kisse nehezkes itt ez computer dolog...
Annyit kerek csak, ha kaptok valami sms-t tolunk, kuldjetek el Robinak, es o szetkuldi mindenkinek, igy garantalt, hogy minden nap lesz rolunk valami hir. Es irjatok!
Udv
Peti, illetve Laci, Tomi, es Istvan

jan 23

Peti a sivatagból:

át az Atlaszon, kökemeny 400 km szerpentin offroad szakasz volt a mai.
A látvány lenyügöző, de kirazta belolunk a lelkünket. Már könyörögtünk
20 meter egyenesert. Hányingerrel küszködtünk, ingerültek voltunk,
egy-egy apró hiba is mutatkozik a kocsin, de töretlenül megyünk előre.
A köv napok a kritikusak. Törtennek furcsasagok bizonyos pontok
elbiralasaval kapcsolatban, de jóban vagyok a versenybírokkal, nem
lesz gond. Bár már rég ki kellett volna zárni két csapatot súlyos
sebesség átlépés miatt. Mindegy. Megyünk, harcolunk, nyerünk! Ma
történt egy vicces. Miközben Laci már 3 órája vért izzadva kereste 500
méterenként az ösvényt, hogy merre lenne érdemes menni, egyik
kanyarban felkiálltottam: Ne arra, te barom! Miután megfagyott a
levegő, felnéztem, és kitört belőlem a röhögés, hiszen nem a Lacinak
szántam, hanem a nadrágom szárának, amit éppen egy tépéssel próbáltam
afrika-kompatibilissé tenni, de rosszfelé indult a szakadás :) Ma
éjszakára talaltunk egy szallónak hasznalt bungalló sort, ahol ilyen
sárból és szalmából tákolt házikókban alhatunk. Africa feeling rulez!
:) Bár a Glóbusz gombapörköltkonzervje kicsit rontott az összhangon.
Na jóéjt! Peti

jan 24

Peti:

"Igazi szélviharban, sátorban 8 fok körül aludtunk a kősivatag közepén. A lengéscsillapítók elszálltak, s a motort tartó bakok elszakadtak. Nem nekem kell értenem, mitől megyünk."

jan 25

Peti levele a Homokdűne "örömklubnak":

Kedves Homokdune Funclub!

Ma jott el az a pillanat, amikor a sivatag megmutatta, hogy o az ur. Mint egy korabbi levelben mar irtam, ha nem tiszteled, ha nem ismered a szabalyokat, bajba kerulsz. Ha nem nezed at minden nap az autot, ha nem a megfelelo beallitasokkat hasznalod, illetve nem vagy bekotve, a sivatag legyoz. Ma ket auto is felborult a mezonyben. Eloszor Borsa Miki, a Duna TV riportere, aki tapasztalt tereppilota, de az elozo napi razos utakon meglazult csavarokat nem fedezte fel, valoszinuleg nem is kereste. Eltort egy kisebb alkatresz, leszakadt a futomubol egy darab, s nem tudott mar ellenkormanyozni, felborult kb 85 km/h -val. Karcolas nelkul meguszta o is, es a baratnoje is.
A masik Ulrik volt, aki 3x nyerte mar meg a Bamako futamot, ketseg nem fer hozza, hogy kivalo pilota, nagy ellenfelunk volt. Megis hibazott. Tul nagy sebesseggel vett be egy nem jol belathato kanyart, lesodrodott a hepehupas toltesrol, mindket jobbszelso gumija eldurrant, felborult. Nem voltak bekotve... No comment... Valoszinuleg bordatoressel megusztak, nehezebben veszik a levegot, de ugy tunik szerencsesek voltak.
Azert irtam le ezeket ennyire reszletesen, hogy tudjatok, tisztaban vagyunk vele, hogy ez itt egy veszelyes uzem. 6 gyermek apukaja ul az autonkban, es epsegben kivanunk majd hazaterni. Laci minden este befekszik az auto ala, meghuz, ellenoriz, megtisztit... Masreszt hihetetlen erzekkel es tapasztalattal a hata mogott vezet a legkulonbozobb allagu talajokon, es biztosithatlak benneteket, nem kerjuk el tole a kormanyt a sivatagban...
A mi dolgunk a navigacio, es a napi 25-30 feladat teljesitese, illetve megoldasa. Jo a munkamegosztas!
Szoval, fel a fejjel, vezetunk, es nem lehajtott fejjel megyunk elore, hanem nagyon precizen, turelmesen, de kokemenyen. Lazsalni nincs lehetosegunk, hiszen sok meg az ellenfel, akik mind minket akarnak lehagyni, s ragjak a kefet, hogy hogy a turoban lehet az, hogy elhagynak bennunket egy egyenesebb szakaszon, de a kovetkezo pontnal mar megint elottuk vagyunk. Hat ugy, hogy jobban navigalunk, technikasabban vezetunk, es a feladatokat is sokkal gyorsabban es kreativabban oldjuk meg masoknal.
Ma volt a legnehezebb szakaszunk egyebkent. Olyan helyeken is fel kellet masznia az autonak, ahol ember is csak kapaszkodva jutott volna fel. Csodaszep kiszaradt folyomedreken, vizmosasokon at vitt utunk, illetve feketesziklas hegyek es homokdunekkel tarkitott zoldes barnas hatalmas siksagok kozott repesztettunk. 600 km-bol 450 volt ma terep. Megjottek ma a kaktuszok is, es lattunk vagy 20 ujszulott tevet.
Es mar csak a level vege valaszt el attol, hogy 3 nap utan vegre lezuhanyozzunk... Persz meleg viz nem biztos, hogy lesz, de legalabb folyoviz...

Jaj, majd el felejtem, megkaptuk az SMS-eket kikuldott szurkoloinktol Thaifoldrol, illetve az Ausztraliaba kitelepitett rajongoktol, valamint Kanadabol, Angliabol, Argentinabol, Amerikabol, meg az Erzsebet korutrol is! Azt hiszem mondhatjuk, az egesz vilag nekunk drukkol! :)
Szoval koszonjuk, nem is tudjatok, milyen erzes, amikor egymas utan csilingel a muholdas telefon. Kicsit olyan, mintha 50-en ulnenk neha az autoban. (a szagot tekintve, gyakran olyan...) Arra figyeljetek, hogy ekezeteket ne hasznaljatok, es csak bizonyos hosszu lehet az uzenet, mert a vege neha nem jon at...

Szoval, jol vagyunk; es ez igy is marad! Nyugalom!
Peti, illetve Laci, Tomi, Istvan

jan 27

Peti tegnap este:

"Szakadékok, vízesés, másfél méteres félgömb alakú kaktuszok, 2 defekt, megint szélviharban alvás. 2 napja nem láttunk zuhanyt, de nyomjuk. Vezetünk. 3 nap. Megcsináljuk."

Ket eve, amikor hazamentem Bamakobol, azt mondtam, remek volt,gyonyoru
volt, de eleg volt egyszer. Mindegy is, hogy miert vagyok itt
masodszor, de vegem van most, mint az esti mesenek, es vissza akarok
meg jonni. Elkepeszto helyeken jartunk ma is. Szaz meter magas dunek
az oceanparton, sotetbarna sziklak es vilagoszold bokrok kozt megbuvo
hegyi osveny, kek-bordo kavicsagy, tenger marta 40 meter magas
sziklahasadekok kilometereken at, acelkek kiszaradt folyomeder,
oriaskaktusz-ultetvenyek, elhagyott, ujjaepitett, megint elhagyott,
megint belakott varak, palmaligetek kozott rejtozo falu, mocsar,
talalkoztunk hegyitevekkel, szoval ma beszartunk a gyonyorusegtol!
Tegnap a kipufogonk is leszakadt, de a Laci megheggeszttette, az egyik
gumink javithato volt, bar azt belsovel fogjuk csak hasznalni. A
valtora is raferne egy jo nagy tisztitas, de ezt a ket napot meg
kibirja. Tartjuk elso helyunket, bar nagyon szorongatjak a tokeinket
hatulrol. Talan annyiban szerencsenk van, hogy szintidon belul
teljesithetoek a napi etapok, feladatot meg nem hagyunk megoldatlanul,
igy ha nem hajtunk gyorsan, maximum pontokat kapunk minden nap. Nagyon
vicces amugy, amikor egyszerre erunk oda tobben egy feladathoz,
Mindenki ugy probalja megoldani, lefenykepezni, hogy a tobbiek ne
lassak. Vegtelenul vicces szitukat szul neha. Kozben meg a leheto
legjobban vagyunk a top 5 csapattal. Ha kell, egyutt asunk ki egy
betut a homok alol, mert 3 napja, amikor felfestettek, meg mas iranyba
fujhatott a szel, most meg rajta van egy homokdune. Aztan ha megis
mashol talaljuk meg a pontot, ugy teszunk, mintha semmi sem tortent
volna, lefenykepezzuk, aztan probalunk feltunesmentesen karomkodasok
kozepette tavozni. Egy nagy jatek ez az egesz. Aztan, amikor
beleragadunk a homokba, elo az asot, a homokvasat, kikaparjuk a
kocsit, megtoljuk, jon a pofankba masfel mazsa fincsi aproszemu, de
hat a lelemenyesebbek nem hagytak otthon a siszemuveguket. Csak a nagy
lendulettol neha elfelejtik felvenni... Azt hiszem, erdemes lesz ma
megnezni az RTL-en a tudositast rolunk...
Ma vegre valami bungalloban alszunk, meleg viz ugyan valoszinuleg
nincs, de legalabb folyik.
A konzervek es az nassolni valok fogynak, hiu abrand volt, hogy itt le
lehet fogyni.

Az sms kuldeseket ne hagyjatok abba legyszi, mar csak ket nap, es mi
emelhetjuk magasba az 5. Budapest-Bamako Rally kupajat, ami ezuttal
Agadirban er veget. Kicsit hianyzik majd a Szahara, meg a szavanna, de
majdnem maradektalanul karpotolt Marokko.

Hajra Homokdune Fanclub! Irjatok!

Peti

jan 28

Peti:

Meg van a varazsa annak, amikor elismerik az embert. Jol erezzuk magunkat am! Az elmezonyben vannak tobb evtizedes tapasztalattal rendelkezo amator rallypilotak (ez azt jelenti, hogy evente 6-8 versenyen elindulnak, ezek kozt egynapos es 5 napos is van), vannak hivatasos katonak, akik nem akarmilyen kikepzesen eshettek at, mert tenyleg latszik, hogy hobbibol fogukkal szeletelik a grizlit, aztan van egy volt dakaros versenyzo - Liszi Laszlo, aztan vannak feltorekvo rallyversenyzok, akiket tamogatnak nagyobb cegek is evek ota, bar meg fiatalok. Szoval ok azok, akik felneznek rank. Kozben persze agyfaszt kapnak, hogy nem tudnak minket befogni, de nincs rajtunk fogas. Nem hagyunk ott feladatot megoldatlanul, kreativan oldjuk meg a special szakaszokat, es mindig megtalaljuk az optimalis utat. Az egyetlen gyenge pontunk az auto. Egy kozepes generalra volna szukseg. Folyik az olaj, az uzemanyag is, egyre nehezebben veszi be a kettest, az adogoloval is baj van, a motorbakok leszakadtak; lengescsillapitoink mar nincsenek, a kipufogonk most epp a helyen van. A hatso potkerektartot ki kellett kotozni, mert - szerintem azt lathattatok is az RTL-en, mindket biztosito csatt eltort, es kilengett a szakadek fole. De hat azt kell mondanom, a kocsi be fog gurulni a celvonalon!!! Nem leszunk a leggyorsabbak, de mindenhova eljutunk (ma az oceanpartrol indultunk, 1940 meter magasan volt az egyik begyujtendo pont az Atlasz egyik szegleteben, es 1000 meteren van a mai szallasunk Tafraute-ben, nezzetek meg az uj kepeket a Tomi blogjan). Faradtak vagyunk, de barmilyen koran szolal meg az ora (5-kor, 6-kor, bar volt mar, hogy 7-kor) 15 perc mulva mar tomjuk az autoba a cuccot, kivesszuk persz a mezes magvakat meg a majkremet, amit zotyogve elmajszolunk egy-egy 3 perces egyenesebb szakaszon. Az eligazitas utan mostanaban mienk a pole pozicio; aztan ketpercenkent jonnek mogottunk. Holnap is a biztonsagra megyunk, mar csak elveszteni tudjuk, ha nem vagyunk higgadtak. De azok vagyunk, es ha kell, feltoljuk a hegyre a 2,2 tonnas kocsit az utolso leheletunkkel akar, hogy aztan locsoljanak fel minket pezsgovel!
Nagyon szoritsatok holnap! Otthoni ido szerint egykor befuto, kiertekeles, esetleges ovasok elbiralasa, majd - 6-kor eredmenyhirdetes.
Megcsinaljuk! Meg-csi-nal-juk!

jan 29

Peti:

"21 ponttal :) Mögöttünk nem óvnak, lehet örvendezni kedves funclub! Kőkemény napunk volt! Megcsináltuk!!!"

Te jo eg, hanyszor enekeltem mar ezt a dalt uvoltve! Es erre mi van? Most tenyleg rolunk szol!
Nincsenek szavak arra, mit erzunk! Ugy tudtunk nyerni, hogy mindenki elismeri, senki nem kerdojelezte meg az eredmenyt. Eletemben hasonlo mennyisegu ember nem gratulalt meg egyszerre. Volt mar, hogy 150en, 200 an, de most 4 vagy 500 ember.
Azert is ekkora az orom, mert elkurtuk a nap elejet. Elkeveredtunk, nem talaltuk meg a megfelelo osvenyt, a feladatokat is kicsit tovabb tartott megoldani, raadasul 3 nem volt egyertelmu. Majdnem ossze is kaptunk, de aztan rendeztuk sorainkat. Vegig para volt, hogy beerunk-e idore, mert ha nem, 20 ponttal kevesebbet kapunk. Akkor meg nem tudtuk, hogy az is eleg lett volna. Szoval a perceket szamoltuk vissza mar a varosi osszekoto szakaszon, ahol egy tetu kamionost is kifogtunk. Aztan a celvonal 100 meterrel korabban volt, mint a koordinata, kicsit tulcsusztunk a fouton, visszatolattunk, majd gondoltuk showt csinalunk, hatrafele gurultunk be. 6 perccel a szintido vege elott... Ekkor csak azt tudtuk, bent vagyunk, de hogya feladatokat hogyan fogjak kiertekelni, azt meg nem. A top 4-5 csapat osszedugta a fejet, egyeztettunk, kinek mi lett a megoldas. Mindenki bent volt idoben, mar csak azon mult, hogyan ertekelik ki, illetve lesznek-e vitak, ovasok.
Amikor kiraktak az elso eredmenyt, es kijott, hogy 21 ponttal vagyunk felul, ugy dontottek, hogy bar van par kerdeses nemelfogadott megoldasuk, de miutan max 10, esetleg 20 pontot tudnak vele osszeszedni, ezt tekintik veglegesnek. Felmerult a 3. es 4. kozt, hogy ok meg helyet tudnak cserelni, de aztan abba is belenyugodtak. Igy hat nyertunk! Hatalmas tapsot kaptunk. Es nekunk most jo! :) A kupat rabiztuk az egyik hazatarto kamionosra, hozzam nem fert be...

Nektek is koszonjuk a ket hetig kitarto drukkolast! Ereztuk, hogy minden pillanatban legalabb egyvalaki meg van velunk az autoban!

Robinak nagyon halasak vagyunk az informacio aramoltatasert, megbizhato kapocs volt feletek, megtartjuk legkozelebbre is! Go Brada, go! :)

A tarsasag haromnegyede mar utnak is indult delafrika fele, en mar Marakesben vagyon, holnap ejjel erkezem, remelem hamar olyan allapotra tudom hozni a gepemet Sipi az Isten hathatos segitsegevel, hogy kepeket is kuldjek.
Addig Tomi blogjan megtalaljatok az eddigieket, illetve ha lesz lehetosege, mostantol o netezik, irogat, toltoget, az ut hatralevo reszet o kozvetiti a blogon.
Orulok, hogy olvastatok, irtatok, velunk voltatok, a siker egy kicsit a tietek is! Koszonjuk! (hu de csopogos lett a vege)

udv
Peti

Budapest - Fokváros

Nemsokára elindulunk végre a nagy kalandra, egészen pontosan 16-án szombaton reggel 8-kor lesz a rajt. Helyszín a Városligetben, a Műjégpálya lesz. Vagyis az autókról nagyon látványos képeket lehet majd készíteni a hídról! Már 14-én reggel 8-tól elkezdődik a gépátvétel, utána már nem lehet kijönni egyik autóval sem a Park Fermé-ből, tehát ha valakinek kedve támadna odalátogatni, lesz rá ideje bőven :-)
Sajnos még nem tudom a rajtszámunkat, de egy szürke Toyota Land Cruiserrel megyünk, ami a mellékelt hihetetlen művészeti értékkel bíró fotó montázson látható. Igaz ez még nem a végleges változat, mert pl. még nincsenek rajta a csörlők, ahogy a snorkel (kivezetett légszűrő) is hiányzik.
Meg a 3 hiányzó vízumunk sem látszik, a többit sikerült elintézni időben, sőt lehet hogy az angolai is meglesz a rajtig.
Igyekszem majd bejelentkezni ahonnan csak lesz rá alkalom, és ha a laptopom se fog rakoncátlankodni (amire sajnos igen erős hajlama van), akkor néhány fotót is fel tudok majd tölteni ide, vagy ha nagy csoda történik, akkor egy csomó képet rakok majd fel a fotókhoz a szokásos albumba: http://picasaweb.google.hu/jakuza68
A műholdas teló számát még nem tudom, de gondolom most is lehet majd küldeni rá ingyenes sms-t, ami nagyon fontos, hogy ÉKEZET NÉLKÜL írjatok, különben csak egy nagy katyvasz lesz az egészből. Szerintem a csapat hivatalos oldalán is lesz majd infó rólunk, meg link az sms küldéshez. www.homokdune.hu
A tervek szerint március első felében érünk majd Fokvárosba, ha minden a terv szerint alakul. Hehe, terv szerint, Afrikában, jó mi :-DD
Ha mi nem is tudunk jelentkezni, Bamakóig a bamakós fórumban tuti lesz infó bőven a versenyről. http://www.budapestbamako.org/forum/forum.php?fid=1
Ja, meg gondolom az RTL-en is lesz híradás, mivel hivatalosan ők fogjáj követni az eseményeket, allítólag napi beszámolókkal. Tudjátok, mint a Dakarról szokás, csak ez jobb lesz :-)))