Gabi naplója 2011 január 19

A mai cél: Ourzazate közelében a Sziklálk szeme című horror film forgatási helyszíne, az esti tábor ugyanis pont a díszletek mellett lesz. Táv 580 km...keresztül a Magas-Atlaszon!

Reggel 5-re terveztük az ébresztőt, de 4 lett belőle, mert Zsolt a magyar idő szerint állította be a vekkert. Semmi gond, így legalább már 5-kor úton voltunk. Tudtuk, hogy mi a hegyeken keresztül akarunk átkelni, ami leglább 250 km jelent kacskaringós szerpentineken, rossz útviszonyok között. Az első megálló Cascades d' Ouzoud vízesése volt, ahol persze tettünk egy nagyobb sétát, Tomi cipelte az állványt és a fényképezőt is, mert jó képet akart csinálni, amihez állítása szerint kell az állvány. Biztos, ezt ő tudja. Innen Imi n Ifni furcsa sziklái felé vettük az irányt, ahol nem időztünk túl sokat, mert időben szerettünk volna átkelni a hegyeken, hogy még sötétedés előtt magunk mögött tudjuk őket.
Aztán irány a szerpentin. Bevallom néha nyüszögtem a fiúknak, mert szerpentinben és szakadékban volt részünk bőven, helyesebben az egész 250km csak abból állt. Mikor már a fiúknak is kezdett elegük lenni, mert a kilóméterek oly lassan fogytak, hogy azt hittük sosem érünk a végére, előkerült minden pisi megállónál 1-1 sör, számomra még a Jameson is, ami átsegített a húzos szakaszokon. A táj leírhatatlan, csodás, mesebeli. A hegyek oldalába épített kis falucskák, a lakosok, úgy bámultak minket, mintha a Holdról jöttünk volna, a növényzet, ami ami állandóan változott, majd végül teljesen megszűnt és csak a kopár sziklák maradtak. Hihetetlen, de itt láttam olyan hatalmas kecskenyájat, mint még eddig sehol! A meredek, kopár hegyoldalban csak úgy kavartak felfelé többszázan, többféle színben pompázva.

Nagy szerencsénk volt, mert pont akkor sötétedett ránk, amikor már csak félórányi szerpentin volt hátra, majd végre kezdett kiegyenesedni az út, és 8 körül végre elérkeztünk a táborhelyhez. Autó még alig volt, viszont Budapest óta itt találkoztunk először Stofival és Katával. Csak azok voltak a táborban, akik nem Almeriánál jöttek át a komppal, hanem Gibraltár környékén, vagy esetleg éppen jóval előbb már Genovában bekompoztak, kihagyva a maratoni európai szakaszt. Hiába volt tábortűz, vacsi és jó fej társaság a metsző hideg szél hamar a lakókocsiba űzött minket.

Gabi naplója 2011.01.15

Gabi naplót írt a bamakó alatt, gondoltam megosztom veletek is. Persze lehet hogy helyenként a saját gondolataimat is beleszövöm majd, de remélem ez nem vesz majd le az értékéből.
No lássuk, milyennek láttuk mi a 2011-es Budapest - Bamako futamot.

Szombat reggel vagy egy jó órával a rajt előtt már ott dideregtünk a parc fermében az autónál. Persze ilyenkor az ember nem a hideggel foglalkozik, hiszen azt igazán nem is érezzük, ahhoz túlzottan teker bennünk az adrenalin. Körülöttünk szeretteink, a család, szülők, gyerekek, barátok, akik mind azért jöttek, hogy búcsút vegyenek tőlünk, hogy lássák amint átgördülünk a rajton és megkezdjük a hosszú és izgalmakkal teli utat a miénktől oly nagymértékben  különböző világ felé. Írhattam volna azt is, hogy ismeretlen világ felé, de az ugye nem lett volna igaz, hiszen most veselkedtem neki negyedszerre az útnak Bamako irányába.
Én már írtam akkor is az élményeimről, igaz minden úton rengeteg új kaland vár ránk, de most inkább Gabi szemszögéből szeretném megmutatni az eseményeket, hiszen neki ez volt az első bamako az életében.

Ebben az évben Villámék rátettek még egy lapáttal a felhajtásra és jelmezes rajtot hirdettek. Mit mondjak a siker tökéletes volt, teljes őrület, bolondabbnál bolondabb jelmezekben parádéznak az indulók. Van itt minden, búvárruhás, békatalpas ember, malária szúnyognak öltözött srác és még ifjú házasnak öltözött csapat is, akik sörös dobozokat húznak a kocsi után, teljes a kavalkád.
Beállunk a sorba, előttünk pont a rozsdás kis polszki röcög, mi meg izgalomtól fűtve nézzük ahogy egyre közeledünk a rajt kapu felé. Végre odaérünk és felhajtunk rá. Zsolti pár szót mond a csapatról, ahogy az már ilyenkor szokás, még gyorsan kiszállunk és integetünk mindenkinek, aztán beülünk vissza az autóba és legördülünk a rámpáról.
Végre, elkezdődött a kaland, amire annyit vártunk, Afrika, jövünk!
Nyugodt tempóban, vidáman faljuk a kilométereket, van még bőven, hiszen az esti cél Genovában, 1100km-re van.
Az út nagy része autópályán vezet Szlovénián keresztül, ahol az első említésre méltó élményünk az volt, mikor a pálya túl oldalán észrevettük, hogy egy Touareg vontat egy nagy kamiont. Már önmagában ez is elég érdekes lenne, de hogy mindezt hegynek felfelé tette meg, az már tényleg nem semmi. Kár hogy nem tudtuk felvenni, szerintem jó kis reklám anyag lett volna a Volswagennek.
Közben jókat falatoztunk menet közben, sikerült is beleülni egy csokiba, amitől egy szép folt virít a nadrágomon, elég kellemetlen helyen, ráadásul az ülés és Tomi hátizsákja is olyan lett...A fiúk nem vették túl komolyan a dolgot, jót nevettek a történteken, mondván, hogy nem is lenne igazi az út, ha ilyesmik nem történnek közben.
Estére megérkezett a köd is, pedig nélküle is elég fáradtak voltunk már mire a szállodához érkeztünk este 11 óra körül. Még csak egy-két bamakós autó állt a parkolóban, jobban mondva a szálloda előtt és szemben, hiszen saját parkolója nem volt a szállásunknak. Kis bonyodalmat okozott, hogy először 2 szobát kaptunk 1 áráért, aminek persze nagyon örültünk, aztán közölték Zsoltival, hogy bocs haver, de mégis csak egy szobában kell hogy aludjunk. Gondolom a portás azt gondolta, hogy késő este már úgysem jön túl sok vendég, akkor miért ne legyen jó fej velünk és adjon egy ráadás szobát. Persze közben befutott a többi autó is és rájött hogy sokkal jobb lenne azt a szobát is pénzért kiadni. Bezuhantunk az ágyba, hiszen másnap reggel 5-kor volt ébresztő és már aludtunk is.

Gyula bamakós fotói...

Az összes fotóért katt a linkre: https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB2011GyulaFotoi

Fotók, videó

Felkerültek a fotók végre, 3 mappába és a videó is, igaz 5 részre kellett darabolni, mert csak így lehetett feltölteni a youtube-ra.
videó:
http://www.youtube.com/watch?v=oxhZqezfxCc
http://www.youtube.com/watch?v=2R8YfGTuDjU
http://www.youtube.com/watch?v=Ai15al6ydK0
http://www.youtube.com/watch?v=ZckOhULCl54
http://www.youtube.com/watch?v=LaCdPE5JBlc
képek:
https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB2011_01
https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB201102
https://picasaweb.google.com/jakuza68/BB201103

Szupercsapat Bamakóban

Megérkeztünk Bamakóba, véget ért a 2011-es futam. Nagyon szuper út volt, köszönhetően Tlac-nak, hiszen ő írta a pályát. Zsoltinak sikerült eladnia az autót, most éppen valahol a repülőn ül Casablanca és Róma között. Mi még Bamakóban vagyunk, holnap vagy holnapután indulunk először Dogon-földre, onnan meg vihar sebességgel haza.
A Hotel Tamana-ban vagyunk, ami pont a La Terrace mellett van. Ha voltál már Bamakóban, akkor ismerned kell a "teraszt", ha meg nem, akkor gyere el és nézd meg :)
Nemsokára indulunk piacozni kicsit, ellötyögünk pár órát a népművészeti piacon, aztán valószínűleg pihi a hotelben, mert a nagy hőségben nincs kedve az emberbnek túl sokat mászkálni. Erre még rátesz a hihetetlen nagy szmog, ami sokszor egészen fullasztó sajnos, még a szemem is ég tőle, nem beszélve a levegő vételről. Óscka autó roncsok, vadonat új, méregdrága terepjárók, rengeteg motoros jellemzi a közlekedést és persze teljesen kaotikus közlekedés, nagyrészt köszönhetően a vezetési morál teljes hiányának. De mégis működik a dolog, valahogy mindig átverekedjük magunkat ezen a káoszon.
Van egy kedvenc kajáldánk, egy libanoni gyors étterem, délután gyalog szoktunk kibattyogni és mindenféle finomságot magunkba lapátolni. Kb. 1km-re van a szállástól, de már jól esik kicsit mozogni, hiszen 2 hétig jóformán semmi mást nem csináltunk, csak ültünk az autóban.
Ez egyébként egy jelentős különbség a túra és a verseny között, hiszen versenyben a pontoknál ki kell szállni, sokszor fel kell mászni pl. egy domb oldalra, tehát sokkal többet mozog az ember. Viszont kevesebbet alszik, igaz túrában sem aludtuk túl magunkat egyáltalán, sokszor 5-kor keltünk és mégis sötét lett mire a táborba értünk.
A lakókocsi nagyon jól bírta az utat egészen Mauritániáig, ott végleg megadta magát, így odaajándékoztuk egy helyi halászfalunak. Persze előtte még ráírtuk, hogy Üvegtigris 4, meg tele firkáltuk üvegtigrises szlogenekkel (Futottam :)) Mindjárt az első nap Marokkóban rámentünk a 4x4 szakaszra, ahol volt egy útlezárás, amit szépen kikerültünk egy elég keskeny és izgalmas úton. Természetesen kiderült, hogy az egyik forduló koordinátája pont a lezárt szakaszra esett, és hogy mások simán bementek oda. Nem gond, csak kissé hosszabb lett a terep szakasz :)) Aztán jóval délebbre Sidi Ifninél csak a tábort ütöttem be, azt kihagytam hogy 4x2-vel Guelmim felé kellene kerülni. Így végül a 4x4 útvonalán mentünk be, ahol mindjárt defektet kapott a lakókocsi. Mivel a 19-es kulcs otthon maradt a nagy pakolásban, felnin húztuk a vasat a tábor felé, elég kemény terepen. Vagy 10km után pont jöttek Tlac-ék, ők segítettek ki minket a kerékcserénél, de még ezután jött az igazán brutál szakasz, ami finoman szólva sem lakókocsinak volt tervezve. De megcsináltuk, köszönhetően Zsolti kb. 15 éves terep rally-s múltjának. Reggel aztán láttuk, hogy a tengely teljesen elferdült a lakókocsi alatt, a jobb oldali kerék teljesen lehetetlen szögebn állt. Óvatosan elgurultunk a következő városig, ahol röpke 3 óra alatt sikerült megértetnünk a nagyon szakképzett helyi szerelőkkel, hogy azt szeretnénk ha szétvernék az egész hátső kereket és ami körülötte van, hanem hogy egyenesítsék ki a tengelyt. Végül sikerült a nagy mutatvány, kerék egyenes, mehetünk tovább.
Sajnos a B2 Beach előtt megint megadta magát a tengely, ekkor már nem lett volna értelme újra javítani, hiszen az anyag úgy elgyengült, hogy nem sokáig bírta volna. Az meg az utazók nagy kézikönyve szerint nem okos dolog, ha kanyarban megelőz minket a lakókocsi kereke, mert akkor szinte biztos a bukfenc. És azt még Chuck Norris sem szeretné kipróbálni, milyen a mauritán közegészségügyi ellátás.
Szóval lényeg, a lényeg, jól éreztük magunkat, érdekes helyeken jártunk, és feltöltődtünk élményekkel, amik segítenek átvészelni a hideg napokat majd odahaza míg végre eljön a tavasz.
És persze már kalandoznak a gondolataim a 2012-es futam irányába :)) Állítólag Bissau Guineát is érinti majd a menet, ami egy teljesen új ország lenne, mint ebben az évben Szenegál volt.
Több mint 2000 fotó, több óra videó...remélem hamar elkészülök velük...

BB2011 sajtótájékoztató

 Pár szóban: hideg volt, eső volt, és persze egy csomó őrült bamakós is jelen volt. Fűvel borított trabi, rozsda temető kispolák, halottaskocsi, világ legkisebb embere és hasonlók. És persze mi is ott voltunk a lakókocsival együtt. De inkább a képek beszéljenek most helyettem: http://picasaweb.google.com/jakuza68/BB2011_01

Sajtótájékoztató 13-án, csütörtökön

Már csak pár nap és végre indulunk! Ma elkezdtem összeszedni a holmikat amiket vinni akarok, szerintem össze is szedtem mindent. Persze lehet hogy reggelre kiderül, hogy valami tök fontosat kihagytam...2 éve pl. a jogsimat hagytam csak itthon. Persze mint tudjuk nem a papír vezeti az autót :)))
A kajás dobozokat is telepakoltam minden földi jóval...akarom mondani konzervvel, zacskós spagettivel, meg hasonló nyalánkságokkal. A bamako nem a kulináris menyországról szól. Igaz ebben az évben abszolút luxus körülmények között fogunk utazni. Még asztalunk is lesz, hideg sör a hűtőben és egyéb eddig elképzelhetetlen dolgok.
Ha valakit érdekel milyen őrült járgányok lesznek a futamon, az jöjjön csütörtökön az Intercontinentál elé, mi is ott leszünk reggel 9-től a délelőtt folyamán.

Pénteken lehet beállni a parc fermébe, ez teljesen nyitott esemény lesz, bárki bejöhet, fotózhat, dumálhat velünk, vagy akár megajándékozhat egy kisebb szigettel is, ha nincs éppen jobb dolga. Ez egyébként egy régebbi ötletem, ami egy alkohol gőzös nyaralás alatt született az agyamban. Nem másról van szó, mint Jakuza Köztársaságról, amit valahol egy szubtrópusi kis szigeten hoztunk volna létre. Államformája a bulisztatikus közösség lett volna, vagyis minden a buliról szólt volna. Sajnos e nemes terv megrekedt a tervezgetés szintjén, pedig szerintem hatalmas lehetőségeket rejt magában. Tehát ha van egy felesleges szigeted, mi szívesen levesszük a terhét a válladról :)))
Ha se csütörtökön, se pénteken nem tudsz eljönni, akkor szombaton a rajtnál tudsz velünk utoljára találkozni a Hősök terén reggel 8-tól. Csinálhatsz rólunk fotókat (csak a gyerekeidnek ne mutasd meg, ha jót akarsz :)), megveregetheted a vállunkat, kérdezhetsz tőlünk mindenféle okosat...vagy egy csomó hülyeséget is, mi mindenre szívesen válaszolunk, ha mégsem, akkor peched van, mert vagy nem érünk rá, mert éppen el leszünk foglalva (tudod, mi most pár hétre elmegyünk Afrikába, ezért leszünk ott), vagy azért mert nem szeretjük a hülye kérdéseket és nincs kedvünk még csak megjátszani sem, hogy szeretjük őket, vagy csak egyszerűen csak mert csak, vagy mert nem hoztál szigetet. Tehát a legtutibb módszer, ha nem kérdezel hülyeségeket...őőőő...ja igen, és ha hozol szigetet.
Mi ez az őrült szigetelés velem ma? Teljesen az agyamra megyek vele, annyi biztos. Szerintem ez már a közeli rajtnak tudható be.

Addig is kövessétek ezt a linket: http://www.youtube.com/watch?v=qbsCSzyunJs&feature=autoplay&list=FLUaPQ7AI6yzE&index=5&playnext=4
Ennek ugyan semmi köze hozzánk, csak gondoltam gyakoroljátok a kattintgatást :)))

A világ legkülönlegesebb termál fürdője

Nyugat-Szaharában található, Dakhla előtt. Szinte észrevehetetlen az útról és persze nincs kitéve semmilyen tábla sem. Lakik ott egy öreg néni, neki kell adni pár dirhamot, aztán ő megnyitja a csapot, és mehet a móka. Kellemesen meleg a víz, kissé ugyan kénes, vagyis jó büdös, de kérem mutasson nekem valaki ennél nagyobb és látványosabb fürdőszobát. Ilyen élményt szerintem még egy 7 csillagos szálloda sem tud nyújtani, bár erről igazából nem tudok nyilatkozni, mivel az utazási szokásaim miatt nincs valami nagy tapasztalatom az ilyen kategóriájú szállodákkal :-)))
Ha esetleg szeretnéd kipróbálni, ne mond hogy egy szőrös szívű önző dög vagyok, ezért megosztom mindenkivel a koordinátákat: N 23 53,985 W015 42.684
Egy jó tanács: NE felejtsd el levenni az ékszereidet, különösen az ezüstöt! Én persze elfelejtettem, és bizony a kénes víztől elég ronda lett szegény touareg keresztem.

BB2010 Laszlo Peti csapattars leirasaban

Kicsit visszanyulok az idoben, de remelem megbocsajtjatok.

Jan. 18

Kedves Otthonmaradottak, vagy mashol nyaralok!

Biztos sokan tudjatok, mashogy alakulnak a Budapest Bamako Rally dolgai, mert a szervezok beszartak, nincs ezen mit szepiteni. Levagtak a veget a turanak, igy valahol Marokkoban megyunk meg 6-7 napot az Atlasz es a korulotte levo kosivatagok es palmaerdok kornyeken. A tarsasag nagy resze ennek ellenere tovabbmegy Bamakoba, teszi ezt azert is, mert a repulojegy Bamakobol szol BP-re, s bar volt rola szo, hogy atteszik Agadirba, ahol vegez a rally, de akkora felhaborodas volt, hogy visszatettek. Motmar csak az a kerdes, mi lesz azokkal, akik nem akarnak lemenni Bamakoig. Meg kulonben is, hogyan jutnak le 4-5 nap alatt azok, akik le akarnak menni, mert 29-en leszunk Agadirban, ahonnan ennyi ido alatt igencsak fel kell kotni a gatyat, hogy odaerjenek. Es aki marad, hogyan jon haza? A Budavar Tours magasrol tojik arra, h vege lesz marokkoban a turanak, es egy masik charter szerveznenek Agadirbol, hogy kifithessunk meg egy repjegyet... Es ez meg csak az eleje volt a felhaborodasaink okainak... Ma ejjel kompozunk at Afrikaba, szoval ma ejjel szerintem felkoncoljuk oket a hajon, nem lesz hova menekulniuk! :)

Masresz viszont, csupa mosolyogni valo hireink vannak. Tokeletesen kijovunk egymassal, s lassuk be, ez volt itt a legnagyobb kerdes. 4 abszolut kulonbozo erdeklodesu ember, kulonbozo ertekrenddel, ritmussal ult be az autoba, s ahogy latom, egz hangos szo nelkul fogunk kiszallni belole 2 het mulva. A feladatokat magunk ala gyurjuk renduletlenul, meg akkor is, ha a franciak es az olaszok nem voltak hajlandoak segiteni minket. A spanzolok akartak ugyan, de ok sem tudtak. Napi 800-1200 km-t vezetunk felvaltva, 15-18 feladatot teljesitunk, ami terkepeszeti, logikai, vagy kommuniálos feladat, mint peldaul mi szerepel egy-egy emlektablan, hol all a polgarmester szobra, hany oszlopa van a muemleknek. Illetve vannak special szakaszok, peldaul 30 kmen at tartani egy atlagsebesseget, barmilyen terepviszonyok is vannak. A tegnap ejszakank kimaradt, fel haromra ertunk be a celba, de mivel fel otkor mar eligazitas volt, inkabb le se fekudtunk, feltettuk a maradek matricat a kocsira. Apropo a kocsi. Kisebb uzemanyag adagolasi problemaval kuzkodunk, gyakran lefulladunk. Tulajdonkeppen csak a Laci kepes most jol vezetni az autot, mi kuzkodunk, eletunkben nem vezettunk sulyos beteg jobbkormanyos terepjarot. Laci minden szabad negyedoraban - pl amikor a Tamassal elindulunk felkutatni egy pontot valahol a hegyen, vagy a varos melyen - nekilat, s allit valamit, de meg eddig nem sokkal fustol kevesbe, illetve nem kevesbe kockas a benzin. Bar az elobb talalt valamit, remeljuk a megoldast.

Hajnalban erunk Nador-ba, es rogton lesz egy kiados terep szakaszunk! Ki leszunk addigra simulva, hiszen boseges 5 orat fogunk aludni a kompon - mar persze az elvekoncolas utan... Nem lennek most versenyigazgato...

Eredmenyeket nem tudok meg, mert a muholdvevok adatait meg nem ertekeltek ki, de valahol az elso 5-ben biztosan benne vagyunk.

Igyekszem meg beszamolni majd, drukkoljatok, irjatok sms-t a muholdasra, jol esik olvasni a nagy zotyoges kezepette!

Sziasztok!

jan 19

Arcomon olyan mosollyal, amit sebészkéssel sem lehetne leoperálni osztom meg Veled (és így a többiekkel) Peti üzenetét:

"Itt szuperlatívuszok! Atlaszt és homokdűnéket gyűrtűnk magunk alá, elképesztő táj, emberek, történések. Bírjuk a tempót, bár a félprofi csapatok magasra teszik a mércét. A mai etapot nyertük, Laci vezet, mint Isten. Csak 1x kellett kiásnunk a kocsit a homokból. Összhang van, nyerni fogunk!!!"

jan 22


Kedves Szurkoloink

amikor Isten megteremtette a szamitogepet es a netet, nem tudtq, h frikaba is akarjk majd hasznalni, de azert problkozom.

eloszor is halat kell adnunk a sivatagnak, mert elozo gyors uzenztzmben azt irtam, magunk ala gyurtuk, nos ez nem igaz. A sivatag vagy atenged, vagy nem. Ember legyozni nem tudja, ne is probalja meg soha. Felelmetes, amilyen szinkronban tartja bennunk a felelmet, de nem rettegest, a batorsagot, de nem vakmeroseget, a gyonyorkodest, de nem a feltetel nelkuli racsodalkozast. Hihetetlen itt lenni, ezt atelni. Megfoghatatla, leirhatatlan a legnagyobb resze. Az Atlaszt atkacskaringozva es tobb szaz kilometer kosivatagot atzotyogve, annyi fele emberrel, nyomorral, rengeteg joindulattal talalkoztuk, hogy lassan telitodnunk kene, de minden nap szembe jon vmi, ami tok mas, mint eddig barmi. Mindannyian voltunk mar afrikaban, tobben ezt a rallyt is megjartuk, de minden fel ora tartogat egy-egy uj adrenalin bombat, vagy legalabb olyasmit, amiert erdemes ujra afrikai levegot szivni. Az Atlasz egyik fennsikjan felnezni az egboltra ejjel elkepeszto. Neztem mar parszor az eget, ausztriaban a hegyek kozt se csak egy lyukas lepedo, de ez maga volt a csoda. Megelevenedett az univerzum, es most eloszor nem azt ereztem, hogy milyen apro pontocska vagyok en itt, hanem elarasztoitt valami megfoghatatlan ero, azt ereztem, orulok, hogy en is resze vagyok a vilagegyetetemnek. Sajnos a jelet, amit kerestunk egy kovon, hamar megtalaltuk, igy az euforianak vegett vetett a : Na gyerunk!
Es ez a Na gyerunk! jellemzi a Homokdune csapatot a legjobban. Nem tulzas, mi vagyunk a legszivosabb csapat, es ez e pillanatban nem a fuvet jelenti. Vannak nalunk tapasztaltabb versenyzok, meg osszszokottabbak is. Vannak 30-40 millio forintot ero autok, sot, van egy kb 70 milliot ero is. Vannak olyanok, kik 30x is jartak mar afrikaban, es van olyan is, aki 3x megnyerte mar a Budapest Bamakot. De nalunk elszantabb csapat nincs. Van egy 17 eves Toyota Land Cruiser-unk, amelyik tavolrol sem tokeles. Nagyon sokat fogyaszt, fekete fustot okad, es valami oknal fogva nem hozza azt a teljesitmenyt, amit kene neki. Nem eleg eros. De van nekunk egy Tempfli Lacink, akinek aranyba kell foglalni a nevet. Minden ejjel szetszed valamit, jobb is lesz tole, de csodara nem varunk persze, motorcserenk nem lesz. Nincs is ra szukseg. Olyan ez, mint az ember szerelme. Olyannak szeretjuk, amilyen. Persze csak addig a pontig, amig arra megy, amerre mi akarjuk. :) Szoval, a mi erossegunk a fejunk. Eldontottuk, nyerunk, es minden errol szol. Olyan tempoban eszunk, tisztalkodunk, pisilunk - hogy a nagy dolgokrol ne is beszeljunk - hogy az csakis a celvonalrol szoljon. Persze ha ki kell huzni a folyobol egy autot, amit lassan mar ellepni probal az emelkedo viz, akkor ott vagyunk.
Nem mehetek el szo nelkul a mellett, hogy a Laci nem csak javitgatja az autot, hanem ugy vezeti is, ahogy az elkepzelhetetlen. A homokdunek ngyon kacer joszagok. Kinaljak magukat, gyertek, masszatok meg, hagjatok meg, aztan neha atengednek, neha megragadnak, es akkor bog a motor, forog a kerek, 45 fokban oldalra dol a kocsi, pulzusunk az egekben es Laci magabiztos arccal kozenkvagja, hogy: Jo, mi? Es jo. Mondhatni beszaras! Meg azt se bantuk, hogy egyszer beragadtunk, es kezzel astuk ki, mert csak egy lapatunk van. Szoval, hogy is mondjam, na... Kurva jo itt!
Nem szamit a por, a fagy ejszakankent es reggel, nem szamit, hjogy satorban alszunk, hogy a kora reggeli eligzitasra osszecsomagolva kell mennunk, hiszen percekkel kesobb indulunk a megkeresendo pontok, a megoldando terkepeszeti es kommunikalos feladatok, illetve az atlagsebesseg-tartos fele. Nyerni fogunk!

Nagyon koszonjuk a sok sms-t, iszonyu jo, hogy tenyleg sokan velunk vagytok lelekben. Minde egyes uzenet tol rajtunk par metert!
Kaptunk mar sms-t Argentinabol, Kanadabol es az jutott eszembe, milyen szep volna; ha a fold osszes kontinenserol drukkolnanak nekunk, szoval ha ismertek embereket, mittomen Ausztraliaban, Kambodzsabban, Thaifoldon, Vietnamban, vagy Balin, akkor szoljatok nekik legyszi, hogy segitsenel nekunk abban, h mondhassuk, az egesz vilag nekunk drukkol!

Robi, masold ide pls a muholdas know how-t. By the way, gratulalok! Buszke en itt!

Koszonjuk nagyon mindenkinek!
Na megyek, eszem egy jo kis soletkonzervet!
Igyekszem meg jelentkezni, de nem igerek semmit, kisse nehezkes itt ez computer dolog...
Annyit kerek csak, ha kaptok valami sms-t tolunk, kuldjetek el Robinak, es o szetkuldi mindenkinek, igy garantalt, hogy minden nap lesz rolunk valami hir. Es irjatok!
Udv
Peti, illetve Laci, Tomi, es Istvan

jan 23

Peti a sivatagból:

át az Atlaszon, kökemeny 400 km szerpentin offroad szakasz volt a mai.
A látvány lenyügöző, de kirazta belolunk a lelkünket. Már könyörögtünk
20 meter egyenesert. Hányingerrel küszködtünk, ingerültek voltunk,
egy-egy apró hiba is mutatkozik a kocsin, de töretlenül megyünk előre.
A köv napok a kritikusak. Törtennek furcsasagok bizonyos pontok
elbiralasaval kapcsolatban, de jóban vagyok a versenybírokkal, nem
lesz gond. Bár már rég ki kellett volna zárni két csapatot súlyos
sebesség átlépés miatt. Mindegy. Megyünk, harcolunk, nyerünk! Ma
történt egy vicces. Miközben Laci már 3 órája vért izzadva kereste 500
méterenként az ösvényt, hogy merre lenne érdemes menni, egyik
kanyarban felkiálltottam: Ne arra, te barom! Miután megfagyott a
levegő, felnéztem, és kitört belőlem a röhögés, hiszen nem a Lacinak
szántam, hanem a nadrágom szárának, amit éppen egy tépéssel próbáltam
afrika-kompatibilissé tenni, de rosszfelé indult a szakadás :) Ma
éjszakára talaltunk egy szallónak hasznalt bungalló sort, ahol ilyen
sárból és szalmából tákolt házikókban alhatunk. Africa feeling rulez!
:) Bár a Glóbusz gombapörköltkonzervje kicsit rontott az összhangon.
Na jóéjt! Peti

jan 24

Peti:

"Igazi szélviharban, sátorban 8 fok körül aludtunk a kősivatag közepén. A lengéscsillapítók elszálltak, s a motort tartó bakok elszakadtak. Nem nekem kell értenem, mitől megyünk."

jan 25

Peti levele a Homokdűne "örömklubnak":

Kedves Homokdune Funclub!

Ma jott el az a pillanat, amikor a sivatag megmutatta, hogy o az ur. Mint egy korabbi levelben mar irtam, ha nem tiszteled, ha nem ismered a szabalyokat, bajba kerulsz. Ha nem nezed at minden nap az autot, ha nem a megfelelo beallitasokkat hasznalod, illetve nem vagy bekotve, a sivatag legyoz. Ma ket auto is felborult a mezonyben. Eloszor Borsa Miki, a Duna TV riportere, aki tapasztalt tereppilota, de az elozo napi razos utakon meglazult csavarokat nem fedezte fel, valoszinuleg nem is kereste. Eltort egy kisebb alkatresz, leszakadt a futomubol egy darab, s nem tudott mar ellenkormanyozni, felborult kb 85 km/h -val. Karcolas nelkul meguszta o is, es a baratnoje is.
A masik Ulrik volt, aki 3x nyerte mar meg a Bamako futamot, ketseg nem fer hozza, hogy kivalo pilota, nagy ellenfelunk volt. Megis hibazott. Tul nagy sebesseggel vett be egy nem jol belathato kanyart, lesodrodott a hepehupas toltesrol, mindket jobbszelso gumija eldurrant, felborult. Nem voltak bekotve... No comment... Valoszinuleg bordatoressel megusztak, nehezebben veszik a levegot, de ugy tunik szerencsesek voltak.
Azert irtam le ezeket ennyire reszletesen, hogy tudjatok, tisztaban vagyunk vele, hogy ez itt egy veszelyes uzem. 6 gyermek apukaja ul az autonkban, es epsegben kivanunk majd hazaterni. Laci minden este befekszik az auto ala, meghuz, ellenoriz, megtisztit... Masreszt hihetetlen erzekkel es tapasztalattal a hata mogott vezet a legkulonbozobb allagu talajokon, es biztosithatlak benneteket, nem kerjuk el tole a kormanyt a sivatagban...
A mi dolgunk a navigacio, es a napi 25-30 feladat teljesitese, illetve megoldasa. Jo a munkamegosztas!
Szoval, fel a fejjel, vezetunk, es nem lehajtott fejjel megyunk elore, hanem nagyon precizen, turelmesen, de kokemenyen. Lazsalni nincs lehetosegunk, hiszen sok meg az ellenfel, akik mind minket akarnak lehagyni, s ragjak a kefet, hogy hogy a turoban lehet az, hogy elhagynak bennunket egy egyenesebb szakaszon, de a kovetkezo pontnal mar megint elottuk vagyunk. Hat ugy, hogy jobban navigalunk, technikasabban vezetunk, es a feladatokat is sokkal gyorsabban es kreativabban oldjuk meg masoknal.
Ma volt a legnehezebb szakaszunk egyebkent. Olyan helyeken is fel kellet masznia az autonak, ahol ember is csak kapaszkodva jutott volna fel. Csodaszep kiszaradt folyomedreken, vizmosasokon at vitt utunk, illetve feketesziklas hegyek es homokdunekkel tarkitott zoldes barnas hatalmas siksagok kozott repesztettunk. 600 km-bol 450 volt ma terep. Megjottek ma a kaktuszok is, es lattunk vagy 20 ujszulott tevet.
Es mar csak a level vege valaszt el attol, hogy 3 nap utan vegre lezuhanyozzunk... Persz meleg viz nem biztos, hogy lesz, de legalabb folyoviz...

Jaj, majd el felejtem, megkaptuk az SMS-eket kikuldott szurkoloinktol Thaifoldrol, illetve az Ausztraliaba kitelepitett rajongoktol, valamint Kanadabol, Angliabol, Argentinabol, Amerikabol, meg az Erzsebet korutrol is! Azt hiszem mondhatjuk, az egesz vilag nekunk drukkol! :)
Szoval koszonjuk, nem is tudjatok, milyen erzes, amikor egymas utan csilingel a muholdas telefon. Kicsit olyan, mintha 50-en ulnenk neha az autoban. (a szagot tekintve, gyakran olyan...) Arra figyeljetek, hogy ekezeteket ne hasznaljatok, es csak bizonyos hosszu lehet az uzenet, mert a vege neha nem jon at...

Szoval, jol vagyunk; es ez igy is marad! Nyugalom!
Peti, illetve Laci, Tomi, Istvan

jan 27

Peti tegnap este:

"Szakadékok, vízesés, másfél méteres félgömb alakú kaktuszok, 2 defekt, megint szélviharban alvás. 2 napja nem láttunk zuhanyt, de nyomjuk. Vezetünk. 3 nap. Megcsináljuk."

Ket eve, amikor hazamentem Bamakobol, azt mondtam, remek volt,gyonyoru
volt, de eleg volt egyszer. Mindegy is, hogy miert vagyok itt
masodszor, de vegem van most, mint az esti mesenek, es vissza akarok
meg jonni. Elkepeszto helyeken jartunk ma is. Szaz meter magas dunek
az oceanparton, sotetbarna sziklak es vilagoszold bokrok kozt megbuvo
hegyi osveny, kek-bordo kavicsagy, tenger marta 40 meter magas
sziklahasadekok kilometereken at, acelkek kiszaradt folyomeder,
oriaskaktusz-ultetvenyek, elhagyott, ujjaepitett, megint elhagyott,
megint belakott varak, palmaligetek kozott rejtozo falu, mocsar,
talalkoztunk hegyitevekkel, szoval ma beszartunk a gyonyorusegtol!
Tegnap a kipufogonk is leszakadt, de a Laci megheggeszttette, az egyik
gumink javithato volt, bar azt belsovel fogjuk csak hasznalni. A
valtora is raferne egy jo nagy tisztitas, de ezt a ket napot meg
kibirja. Tartjuk elso helyunket, bar nagyon szorongatjak a tokeinket
hatulrol. Talan annyiban szerencsenk van, hogy szintidon belul
teljesithetoek a napi etapok, feladatot meg nem hagyunk megoldatlanul,
igy ha nem hajtunk gyorsan, maximum pontokat kapunk minden nap. Nagyon
vicces amugy, amikor egyszerre erunk oda tobben egy feladathoz,
Mindenki ugy probalja megoldani, lefenykepezni, hogy a tobbiek ne
lassak. Vegtelenul vicces szitukat szul neha. Kozben meg a leheto
legjobban vagyunk a top 5 csapattal. Ha kell, egyutt asunk ki egy
betut a homok alol, mert 3 napja, amikor felfestettek, meg mas iranyba
fujhatott a szel, most meg rajta van egy homokdune. Aztan ha megis
mashol talaljuk meg a pontot, ugy teszunk, mintha semmi sem tortent
volna, lefenykepezzuk, aztan probalunk feltunesmentesen karomkodasok
kozepette tavozni. Egy nagy jatek ez az egesz. Aztan, amikor
beleragadunk a homokba, elo az asot, a homokvasat, kikaparjuk a
kocsit, megtoljuk, jon a pofankba masfel mazsa fincsi aproszemu, de
hat a lelemenyesebbek nem hagytak otthon a siszemuveguket. Csak a nagy
lendulettol neha elfelejtik felvenni... Azt hiszem, erdemes lesz ma
megnezni az RTL-en a tudositast rolunk...
Ma vegre valami bungalloban alszunk, meleg viz ugyan valoszinuleg
nincs, de legalabb folyik.
A konzervek es az nassolni valok fogynak, hiu abrand volt, hogy itt le
lehet fogyni.

Az sms kuldeseket ne hagyjatok abba legyszi, mar csak ket nap, es mi
emelhetjuk magasba az 5. Budapest-Bamako Rally kupajat, ami ezuttal
Agadirban er veget. Kicsit hianyzik majd a Szahara, meg a szavanna, de
majdnem maradektalanul karpotolt Marokko.

Hajra Homokdune Fanclub! Irjatok!

Peti

jan 28

Peti:

Meg van a varazsa annak, amikor elismerik az embert. Jol erezzuk magunkat am! Az elmezonyben vannak tobb evtizedes tapasztalattal rendelkezo amator rallypilotak (ez azt jelenti, hogy evente 6-8 versenyen elindulnak, ezek kozt egynapos es 5 napos is van), vannak hivatasos katonak, akik nem akarmilyen kikepzesen eshettek at, mert tenyleg latszik, hogy hobbibol fogukkal szeletelik a grizlit, aztan van egy volt dakaros versenyzo - Liszi Laszlo, aztan vannak feltorekvo rallyversenyzok, akiket tamogatnak nagyobb cegek is evek ota, bar meg fiatalok. Szoval ok azok, akik felneznek rank. Kozben persze agyfaszt kapnak, hogy nem tudnak minket befogni, de nincs rajtunk fogas. Nem hagyunk ott feladatot megoldatlanul, kreativan oldjuk meg a special szakaszokat, es mindig megtalaljuk az optimalis utat. Az egyetlen gyenge pontunk az auto. Egy kozepes generalra volna szukseg. Folyik az olaj, az uzemanyag is, egyre nehezebben veszi be a kettest, az adogoloval is baj van, a motorbakok leszakadtak; lengescsillapitoink mar nincsenek, a kipufogonk most epp a helyen van. A hatso potkerektartot ki kellett kotozni, mert - szerintem azt lathattatok is az RTL-en, mindket biztosito csatt eltort, es kilengett a szakadek fole. De hat azt kell mondanom, a kocsi be fog gurulni a celvonalon!!! Nem leszunk a leggyorsabbak, de mindenhova eljutunk (ma az oceanpartrol indultunk, 1940 meter magasan volt az egyik begyujtendo pont az Atlasz egyik szegleteben, es 1000 meteren van a mai szallasunk Tafraute-ben, nezzetek meg az uj kepeket a Tomi blogjan). Faradtak vagyunk, de barmilyen koran szolal meg az ora (5-kor, 6-kor, bar volt mar, hogy 7-kor) 15 perc mulva mar tomjuk az autoba a cuccot, kivesszuk persz a mezes magvakat meg a majkremet, amit zotyogve elmajszolunk egy-egy 3 perces egyenesebb szakaszon. Az eligazitas utan mostanaban mienk a pole pozicio; aztan ketpercenkent jonnek mogottunk. Holnap is a biztonsagra megyunk, mar csak elveszteni tudjuk, ha nem vagyunk higgadtak. De azok vagyunk, es ha kell, feltoljuk a hegyre a 2,2 tonnas kocsit az utolso leheletunkkel akar, hogy aztan locsoljanak fel minket pezsgovel!
Nagyon szoritsatok holnap! Otthoni ido szerint egykor befuto, kiertekeles, esetleges ovasok elbiralasa, majd - 6-kor eredmenyhirdetes.
Megcsinaljuk! Meg-csi-nal-juk!

jan 29

Peti:

"21 ponttal :) Mögöttünk nem óvnak, lehet örvendezni kedves funclub! Kőkemény napunk volt! Megcsináltuk!!!"

Te jo eg, hanyszor enekeltem mar ezt a dalt uvoltve! Es erre mi van? Most tenyleg rolunk szol!
Nincsenek szavak arra, mit erzunk! Ugy tudtunk nyerni, hogy mindenki elismeri, senki nem kerdojelezte meg az eredmenyt. Eletemben hasonlo mennyisegu ember nem gratulalt meg egyszerre. Volt mar, hogy 150en, 200 an, de most 4 vagy 500 ember.
Azert is ekkora az orom, mert elkurtuk a nap elejet. Elkeveredtunk, nem talaltuk meg a megfelelo osvenyt, a feladatokat is kicsit tovabb tartott megoldani, raadasul 3 nem volt egyertelmu. Majdnem ossze is kaptunk, de aztan rendeztuk sorainkat. Vegig para volt, hogy beerunk-e idore, mert ha nem, 20 ponttal kevesebbet kapunk. Akkor meg nem tudtuk, hogy az is eleg lett volna. Szoval a perceket szamoltuk vissza mar a varosi osszekoto szakaszon, ahol egy tetu kamionost is kifogtunk. Aztan a celvonal 100 meterrel korabban volt, mint a koordinata, kicsit tulcsusztunk a fouton, visszatolattunk, majd gondoltuk showt csinalunk, hatrafele gurultunk be. 6 perccel a szintido vege elott... Ekkor csak azt tudtuk, bent vagyunk, de hogya feladatokat hogyan fogjak kiertekelni, azt meg nem. A top 4-5 csapat osszedugta a fejet, egyeztettunk, kinek mi lett a megoldas. Mindenki bent volt idoben, mar csak azon mult, hogyan ertekelik ki, illetve lesznek-e vitak, ovasok.
Amikor kiraktak az elso eredmenyt, es kijott, hogy 21 ponttal vagyunk felul, ugy dontottek, hogy bar van par kerdeses nemelfogadott megoldasuk, de miutan max 10, esetleg 20 pontot tudnak vele osszeszedni, ezt tekintik veglegesnek. Felmerult a 3. es 4. kozt, hogy ok meg helyet tudnak cserelni, de aztan abba is belenyugodtak. Igy hat nyertunk! Hatalmas tapsot kaptunk. Es nekunk most jo! :) A kupat rabiztuk az egyik hazatarto kamionosra, hozzam nem fert be...

Nektek is koszonjuk a ket hetig kitarto drukkolast! Ereztuk, hogy minden pillanatban legalabb egyvalaki meg van velunk az autoban!

Robinak nagyon halasak vagyunk az informacio aramoltatasert, megbizhato kapocs volt feletek, megtartjuk legkozelebbre is! Go Brada, go! :)

A tarsasag haromnegyede mar utnak is indult delafrika fele, en mar Marakesben vagyon, holnap ejjel erkezem, remelem hamar olyan allapotra tudom hozni a gepemet Sipi az Isten hathatos segitsegevel, hogy kepeket is kuldjek.
Addig Tomi blogjan megtalaljatok az eddigieket, illetve ha lesz lehetosege, mostantol o netezik, irogat, toltoget, az ut hatralevo reszet o kozvetiti a blogon.
Orulok, hogy olvastatok, irtatok, velunk voltatok, a siker egy kicsit a tietek is! Koszonjuk! (hu de csopogos lett a vege)

udv
Peti

Homokdune a nyertes!

Sikerult a nagy almunk, megnyertuk a 2010-es Budapest - Bamakot, mar a dijkioszto is megvolt, itt log az aranyerem a nyakamban. Hatalmas az orom a csapatban termeszetesen.
Izgalmakban az utolso nap is bovelkedett, foleg hogy eleg trukkos feladatokkal kezdodott a nap. Az 5 oras szintido is egyre veszesebben fogyott, egyre ketsegbesettebben probaltunk haladni Agadir fele, ami a kanyargos hegyi szerpentinnek es a tobbi jarmu totyorgesenek koszonhetoen csiga lassusaggal tortent. Az idegeink pattanasig feszultek, egyfolytaban az orat neztuk es hogy meg hany kilometer van a celig. Orjito helyzet volt, elfogadhatatlan volt szamunkra a gondolat, hogy az utolso nap veszitsuk el a versenyt, amit annyi idon keresztul vezettunk. Vegul meg az Agadiri dugoval is kuzdottunk egy kicsit. Vegul talaltunk egy levagast a cel kozeleben, es beprobaltuk hatha bejon. Szerencsenk volt, mert itt nem volt forgalom. Vegul 6 perccel a szint idon belul bertunk a celba. Am ez sem ment ma siman, ugyanis a szalloda az ut bal oldalan volt, a cel meg a jobb oldalon, amit nagy igyekezetunkben elneztunk, igy tulszaladtunk rajta. Gondoltuk, akkor mar bevaltjuk azt az igeretunket, hogy a vegen betolatunk a celba, es a gondolatot azonnal tett is kovette. Meg azert kovetkezett par izgalmas ora amig veglegesitettek az eredmenyeket, de vegul megnyugodhattunk, mi lettunk a gyoztesek.
Tobben is kerdeztek hogy hogyan csinaltuk, mi a titok. Hiszen nem volt csoda autonk, sem semmi extra ketyerenk. Volt viszont egy hihetetlenul jo pilotank Tempfli Laci szemelyeben, es mi harman tobbiek is odatettuk magunkat maximalisan. Fejben nagyon osszeszedettek voltunk, sosem adtuk fel, akarmilyen faradtak voltunk, mentunk tovabb toretlenul. Mi a legolcsobb helyeken szalltunk meg, vagy satraztunk, konzervet ettunk este, ha volt ra ido, vagy csak menet kozben ettuk a majkremet ha nem volt masra ido. Meg pisilni is akkor mentunk, ha hosszabban kellett elidozni valamelyik pontnal. Sajnos emiatt rengeteg gyonyoru helyen nem volt ido fotozni, de sebaj, mostantol kb. 1 honapig ott allunk meg ahol csak akarunk, mert kb. ennyi ido kell majd, hogy Fokvarosba erjunk.
Holnap reggel mar indulunk is, mivel minnel hamarabb Bamakoba szeretnenk erni. Ott szertenenk a szukseges javitasokat megejteni az auton, mert mi tagadas egy ilyen versenyt csak ugy lehet megnyerni, ha nem kimeljuk a vasat. A pontos hiba lista meg nem ismert, de gyanitom hogy nem lesz rovid.
Remelem Bamakoban lesz annyi idom hogy kepekkel is tudjak jelentkezni. Addig meg legalabb 3-4 nap faraszto vezetes all elottunk.
Koszonjuk mindenkinek aki drukkolt nekunk, a sok sms nagyon sokat jelentett nekunk.

utolso este a befuto elott

Vegre eljott az utolso este is mielott Agadirba
erunk holnap delben. Ha csak nem hibazunk valami oriasit, akkor sikerul, megnyerjuk a 2010-es Budapest-Bamako futamot. Irtam is ide egy hosszu beszamolot, de valami gikszer miatt elszallt az egesz. Szegyen, de most nincs erom ujra lekormolni az egeszet, elegedjetek meg a kepekkel. Bocsi.

Sidi Ifniben a csapat

Ma delutan szerencsesen befutottunk Sidi Ifni udulovarosaba Agadirtol delre.
Amai etap nagyon szuper volt, mindjart az elejen megvolt az izgalom, mert le kellett menni a tengerpartra, mindenfele duneken keresztul. Ki lehetett volna kerulni ezt a szakaszt, de mi inkabb bevallaltuk, sot mi mentunk at elsonek a dunesoron le a partra. A szakasz kulon izgalmat az jelentette, hogy nem voltak pontos infok arrol hogy mikor jon a dagaly. Verettunk is rendesen, de egyszer igy is beragadtunk. Szerencsere mar annyira osszeforrt a csapat, annyira megvan mindenkinek a feladata, hogy par perc alatt kiszedtuk az autot a homok fogsagabol. Pont mint az elozo napokon a defekteknel, amibol mar kettot is sikerult osszeszednunk. A masodiknal tobb csapat is ott volt, es nagyon jol esett egy elcsipett megjegyzes: nezd milyen jol szervezetten mozognak, nem csoda hogy ok az elsok. Ez azert dob az emberen, ami foleg igy a vege fele nagyon lenyeges, hiszen mar minden csapat faradt. Az elmezony befutonal mindig odajon es kerdezik, hogy minden megvolt? Es szomoruan hallhatjak, hogy igen, ma is minden megvolt, es szintidoben beertunk. Ez a vegjatek leginkabb a technika es az idegek harcarol szol, az utobbiban mi nagyon jok vagyunk, az autoert meg imadkozunk. Sot ma meg le is mosattuk a Sarkanyt. Ha kovetkezo 2 napban nem hibazunk valami nagyon nagyot, akkor nem hiaba sanyargattuk annyit magunkat, meglesz az eredmenye.
De visszaterve a versenyhez, jo suppedos tengerparton verettunk vagy 25 kilometert, eleg izgalmas is volt, a vegen epp kiertunk a dagaly elott, utana vegnelkuli koves szerpentinen zotykolodtunk a nap tovabbi reszeben, igaz csodalatos tajon. Marokko ma egy olyan arcat mutatta amit eddig nem ismertunk. Mar nagyon jol esett a szemunknek zold novenyzetet latni, nekem amugy is allandoan szemcseppet kell nyomatnom a szemeimbe, mert erzekenyek, reggelente csak ugy dol a konny beloluk.

Facebook fan klub!

http://www.facebook.com/home.php?#/group.php?gid=259087592858&ref=nf
Mar fan klubbunk is van a Facebookon!
Szurkoljatok minnel tobben a homokdune csapatnak es mi annal jobban bele adunk mindent a gyozelemert!

Tinerhirben vagyunk

Vegre netkozelbe kerultunk. Ma este elertuk Tinerhirt, jo meleg van nappal, este meg dog hideg. Eredetileg jo hosszu beszamolokat szerettem volna irni, de ez nem nagyon fog menni. Diohejban annyit, hogy a rajt nagyon jol sikerult, bar mintha a rajtnal nem teljes mertekben ertekeltek volna, hogy a csapattagok bemutatasa utan megprobaltam Big Maccet rendelni a mikrofonban. Azt hittem ez is olyan drive through-s ize. Utana belevetettuk magunkat a versenyzesbe, utottem a koordinatakat ezerrel. Sajnos a nap nagy reszeben csak a gps-et nyomkodom, a tajban nincs ido gyonyorkodni. Mi mindenrol le tudunk mondani a jo helyezes kedveert, Mantova utan semmit nem aludtunk, csak a kompon tudtunk pihenni valamennyit. De megerte, hiszen megnyertuk az europai szakaszt. Pont mint tavaly :-) Es ehhez nem kellett csoda auto, sem orult draga felszereles, sajnos meg egy rendes video kamerara sem tellett. Viszont van igazi csapat szellem, es eltokeltseg. Ez a mi nagy erossegunk, kevesen birjak ezt 2 hetig, nem, vagy alig aludni, menet kozben enni valami kekszet, amit langyos vizzel oblitunk le. Mert persze meg klima sincs az autoban, de ez igy az igazi. Tetotol talpig homokosan, kialvatlanul, borostasan, de toretlen lendulettel.
Nagyon tetszenek a feladatok, es ezuton szeretnek gratulalni a szervezoknek a pontos koordinatakert.
Ja, gondolom mar mindenki hallotta, hogy csak Marokkoban leszunk ebben az evben, mert terror fenyegetettseg miatt toroltek a Mauritan es a Mali szakaszokat. Igy januar 29-en Agadirban er majd veget a verseny. Egy nagyobb csapat ki akar valni 25-en es lemenni Bamakoba. Mi vegig nyomjuk Agadirig, utana irany Bamako, majd Fokvaros. Tegnap kaptuk a hirt Malibol, par turista minden gond nelkul lejutott Bamakoba. Este nem szabad autozni, ez a legfontosabb.
De visszaterve a versenyhez, tenyleg a szivunk lelkunk beleadjuk, es nagyon jo latni, hogy meg is van az eredmenye. Az europai szakasz megprobaltatasai utan (egyebkent gyonyoru helyeket erintettunk, Mantova peldaul meseszep varos.), jott az esemenytelen komp utazas. Nagyon jo volt, hogy mar a hajon minden formasagot el lehetett intezni, igy egybol Marokko teruletere lephettunk, elmaradt a szokasos orjito belepesi tortura. Most az idojaras sem volt olyan zord, mint a tavalyi versenyen, nagyon elveztzm hogy napkozben egy polo is elegendo. Rengeteg feladat, verseny futas az idovel, es felejthetetlen elmenyek. Az egyik feladat egy folyo atkeles lett volna, de a palya iras ota kicsit tobb lett itt a viz, a sodrasa is eleg eros volt. Volt akinek sikerult atkelnie rajta, de elottunk beragadt egy Land Cruiser es egy G Merci is. A Toyotat kihuztak vegul a tuloldalrol, a Merci viszont nagy bajban volt, felig a viz alatt, a sodras meg szep lassan forditotta az orrat. Ha teljesen beforditotta volna, menthetetlenul elvitte volna a viz. Termeszetesen kihuztuk a vizbol, ami nem is volt egyszeru feladat, tobb mint 2 orank elment vele. Mikozben akkor a 3. helyen alltunk a versenyben. Szegeny mercis azota is halalkodik, teljesen sokkos allapotba kerult, sot meg be is lazasodott. Zsir uj merci volt, nagyon komolyan felszerelve, ese elso nap Afrikaban veget ert a verseny szamara. Lenyeg hogy nem lett semmi bajuk.
Vegul leertunk Merzougaba, ami mar igazi sivatagi elmenyt nyujt a hatalmas homokdunei miatt. Igaz csak ejjel ertunk oda hulla faradtan, es az etterem padjain aludtunk (ok, szonyegekkel volt boritva, ugyhogy puha volt) csak par orat, de tudutk masnap nagy dunezes lesz. Mar alig vartuk, hiszen ezert jottunk. Es valoban fantasztikus volt masnap a duneken versenyezni. Egyszeruen valami gyermeki orom arad szet az emberben minden egyes dune atkeles utan, hogy ez is sikerult, ide sem astuk be magunkat. Igaz egyszer lecsusztunk az egyikrol es kozel kerultunk a borulashoz, de megusztuk. Par perc alatt kiszabaditottuk az autot a homok fogsagabol, es mar hajszoltuk is tovabb szegeny Kek Sarkanyt. Mert mar nevet is adtunk a verdanak. Kek mert ez a szin szerepel a forgalmiban, bar szerintem inkabb szurkere hajaz, es sarkany, mert hatalmas vehemenciaval eregeti a kipuffogojabol a fustot. Nyakig homokosan, de fulig ero szajjal ertunk be a celba.....ahol elkerekedett szemekkel neztek minket a verseny birok. Hogy miert is? Mert 5 ora volt a szint ido es mi 3 es fel ora alatt teljesitettuk!!! Amig a tobbiek izzadtak es az elekadt autoikat astak a verseny palyan, mi meglatogattuk Villamot, aki eppen dune ugratassal foglalatoskodott kicsit odebb. Persze forgattas is volt kozben, amibe rogton bekapcsolodtunk, leven a csapat egyik jeles tagja Laszlo Peter, azaz Peti, aki nem melleseleg film rendezo. Persze nem birt magaval, gyorsan beszallt a forgatasba es hathatos segitseget nyujtott nekik. Mar elozo nap is atvette a stafetat a norveg operatortol, bellitotta rendesen a kamerajat, es segitett neki hogy minnel tobbet kihozzon a felvetelbol. Ami nem melleseleg rolunk keszult. Persze en meg lottem a fotokat, ahogy Villam megprobalt feljutni a dunekre az oreg Peugeot 504-el. Ami vegul is sikerult is neki, egy hatalmas ugratast kovetoen. Hogy mit kibir ez az oreg verda!
Sajnos a kepeket meg nem volt idom osszerakni, de igyekszem legalabb par kepet feltenni ide.
Tegnap ismet Merzougaban aludtunk, a delutant napfurdozessel kezdtuk, majd hideg vizes furdozessel folytattuk, mivel csak az volt. Elotte persze kiontottem par kilo homokot a bakancsombol.
Jo volt egy kicsit lazitani vegre. Ma volt minden, dunezes, homokos siksag, kosivatag, palma ligetes oazis rengeteg tevevel, por lepte hegyi falvak, es rengeteg por, amit vagy mi, vagy a tobbi versenyzo vert fel. Ja, es persze szikrazo napsutes. De ma legalabb nem kellett bukosisakban izzadni a kocsiban.
Egyszeruen tul sok meg az elmeny, talan majd a kepek beszelnek helyettem is, ha vegre fel tudom majd rakni oket.
Lenyeg hogy a tegnapi tarolas utan ma is nagyon jol teljesitettunk, igy minden eselyunk megvan ra, hogy a masodik helyrol visszkeruljunk az elsore. Megyek mert meg var a 2 gps finom hangolasa, hogy meg jobb eredmenyeket erjunk el az elkovetkezo napokban.