Tomi mindenkivel összehaverkodott a téren, elosztogatta az összes cigijét, boldog-boldogtalan Pall Mall Slimet szívott. Persze üvöltözött is fékevesztett jókedvében és jött a szokásos: "Nekem senki ne mondja meg"- szöveg.
Reggeli után összepakoltunk, majd útrakeltünk Azrou Ifrane felé, végre Afrika földjén. Együtt haladt az egész csapat a kitűzött cél felé, amíg az itinerben szereplő alternatív offroad szakaszhoz nem értünk. Mi persze hogy bevállaltuk az offroad szakaszt, hiszen ezekért az élményekért jöttünk. A többiek nem tudtak utánunk jönni, jobban mondva a Hummernek meg sem kottyant volna ez a terep, de a két Merci busznak esélye sem volt. Mi azért nekivágtunk egyedül is, magunk után cibálva a lakókocsit. Igazából nem is lett volna esélyünk megfordulni azon a szakaszon, így csak előre mehettünk. Ráadásul egy helyen útépítés miatt lezártak egy szakaszt, a kerülő úton meg olyan szűk kanyarok voltak, hogy a keskeny úton alíg bírtunk a lakókocsival bekanyarodni. Persze, hogy pont a lezárt szakaszon lett volna a letérő, Tomi vakarta is a fejét rendesen, mert ő persze látta a gps-en, hogy valami nem stimmel. Rövid tanakodás után, úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, a térkép alapján ezen az úton is ki kell hogy jussunk a fő útra, csak valamivel később. Így is lett, végül kiértünk az aszfaltra és toltuk tovább a kilómétereket, hiszen messze volt még az éjszakai tábor.
Sajnos a kitérővel jól elcsesztük az időt és már sötétedésre értünk Fez magasságába. Pedig nagyon szerettem volna megnézni az óvárost! Nem baj, legalább van indok, hogy miért kell jövőre is jönni. Este fél 11 magasságában értünk a táborba, egy csodálatos kempingbe, amit egy sokáig Texasban élt, majd hazatelepült marokkói srác üzemeltetett. Leesett az állunk az ötcsillagos szintű szállás láttán, erre igazán nem számítottunk. Csillogó-villogó, makulátlanul tiszta wc, zuhanyzó meleg vízzel, igényes burkolatok, arany szegélyes mosdókkal, árammal.
Persze jól ki is használtam a nagy és váratlan luxust, előástam a hajszárítómat és röpke fél óra szárogatás után ismét hordható lett a paprikáskrumplis-csokis nadrágom, aminek nagyon örültem, ugyanis éjszaka úgy lehült a levegő, hogy majd megfagytam.
Még meglepetés vacsi is volt, zöldségleves, csirke és bárány pörkölt rizzsel, fél bagettel, ásványvízzel.
Kicsit még haverkodtunk, aztán bebújtunk a lakókocsiba, ahol sokkal barátságosabb volt az időjárás - irígykedtek is sokan miatta - és ledőltünk aludni, hiszen másnap is nagyon korán akartunk indulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése