Vegre netkozelbe kerultunk. Ma este elertuk Tinerhirt, jo meleg van nappal, este meg dog hideg. Eredetileg jo hosszu beszamolokat szerettem volna irni, de ez nem nagyon fog menni. Diohejban annyit, hogy a rajt nagyon jol sikerult, bar mintha a rajtnal nem teljes mertekben ertekeltek volna, hogy a csapattagok bemutatasa utan megprobaltam Big Maccet rendelni a mikrofonban. Azt hittem ez is olyan drive through-s ize. Utana belevetettuk magunkat a versenyzesbe, utottem a koordinatakat ezerrel. Sajnos a nap nagy reszeben csak a gps-et nyomkodom, a tajban nincs ido gyonyorkodni. Mi mindenrol le tudunk mondani a jo helyezes kedveert, Mantova utan semmit nem aludtunk, csak a kompon tudtunk pihenni valamennyit. De megerte, hiszen megnyertuk az europai szakaszt. Pont mint tavaly :-) Es ehhez nem kellett csoda auto, sem orult draga felszereles, sajnos meg egy rendes video kamerara sem tellett. Viszont van igazi csapat szellem, es eltokeltseg. Ez a mi nagy erossegunk, kevesen birjak ezt 2 hetig, nem, vagy alig aludni, menet kozben enni valami kekszet, amit langyos vizzel oblitunk le. Mert persze meg klima sincs az autoban, de ez igy az igazi. Tetotol talpig homokosan, kialvatlanul, borostasan, de toretlen lendulettel.
Nagyon tetszenek a feladatok, es ezuton szeretnek gratulalni a szervezoknek a pontos koordinatakert.
Ja, gondolom mar mindenki hallotta, hogy csak Marokkoban leszunk ebben az evben, mert terror fenyegetettseg miatt toroltek a Mauritan es a Mali szakaszokat. Igy januar 29-en Agadirban er majd veget a verseny. Egy nagyobb csapat ki akar valni 25-en es lemenni Bamakoba. Mi vegig nyomjuk Agadirig, utana irany Bamako, majd Fokvaros. Tegnap kaptuk a hirt Malibol, par turista minden gond nelkul lejutott Bamakoba. Este nem szabad autozni, ez a legfontosabb.
De visszaterve a versenyhez, tenyleg a szivunk lelkunk beleadjuk, es nagyon jo latni, hogy meg is van az eredmenye. Az europai szakasz megprobaltatasai utan (egyebkent gyonyoru helyeket erintettunk, Mantova peldaul meseszep varos.), jott az esemenytelen komp utazas. Nagyon jo volt, hogy mar a hajon minden formasagot el lehetett intezni, igy egybol Marokko teruletere lephettunk, elmaradt a szokasos orjito belepesi tortura. Most az idojaras sem volt olyan zord, mint a tavalyi versenyen, nagyon elveztzm hogy napkozben egy polo is elegendo. Rengeteg feladat, verseny futas az idovel, es felejthetetlen elmenyek. Az egyik feladat egy folyo atkeles lett volna, de a palya iras ota kicsit tobb lett itt a viz, a sodrasa is eleg eros volt. Volt akinek sikerult atkelnie rajta, de elottunk beragadt egy Land Cruiser es egy G Merci is. A Toyotat kihuztak vegul a tuloldalrol, a Merci viszont nagy bajban volt, felig a viz alatt, a sodras meg szep lassan forditotta az orrat. Ha teljesen beforditotta volna, menthetetlenul elvitte volna a viz. Termeszetesen kihuztuk a vizbol, ami nem is volt egyszeru feladat, tobb mint 2 orank elment vele. Mikozben akkor a 3. helyen alltunk a versenyben. Szegeny mercis azota is halalkodik, teljesen sokkos allapotba kerult, sot meg be is lazasodott. Zsir uj merci volt, nagyon komolyan felszerelve, ese elso nap Afrikaban veget ert a verseny szamara. Lenyeg hogy nem lett semmi bajuk.
Vegul leertunk Merzougaba, ami mar igazi sivatagi elmenyt nyujt a hatalmas homokdunei miatt. Igaz csak ejjel ertunk oda hulla faradtan, es az etterem padjain aludtunk (ok, szonyegekkel volt boritva, ugyhogy puha volt) csak par orat, de tudutk masnap nagy dunezes lesz. Mar alig vartuk, hiszen ezert jottunk. Es valoban fantasztikus volt masnap a duneken versenyezni. Egyszeruen valami gyermeki orom arad szet az emberben minden egyes dune atkeles utan, hogy ez is sikerult, ide sem astuk be magunkat. Igaz egyszer lecsusztunk az egyikrol es kozel kerultunk a borulashoz, de megusztuk. Par perc alatt kiszabaditottuk az autot a homok fogsagabol, es mar hajszoltuk is tovabb szegeny Kek Sarkanyt. Mert mar nevet is adtunk a verdanak. Kek mert ez a szin szerepel a forgalmiban, bar szerintem inkabb szurkere hajaz, es sarkany, mert hatalmas vehemenciaval eregeti a kipuffogojabol a fustot. Nyakig homokosan, de fulig ero szajjal ertunk be a celba.....ahol elkerekedett szemekkel neztek minket a verseny birok. Hogy miert is? Mert 5 ora volt a szint ido es mi 3 es fel ora alatt teljesitettuk!!! Amig a tobbiek izzadtak es az elekadt autoikat astak a verseny palyan, mi meglatogattuk Villamot, aki eppen dune ugratassal foglalatoskodott kicsit odebb. Persze forgattas is volt kozben, amibe rogton bekapcsolodtunk, leven a csapat egyik jeles tagja Laszlo Peter, azaz Peti, aki nem melleseleg film rendezo. Persze nem birt magaval, gyorsan beszallt a forgatasba es hathatos segitseget nyujtott nekik. Mar elozo nap is atvette a stafetat a norveg operatortol, bellitotta rendesen a kamerajat, es segitett neki hogy minnel tobbet kihozzon a felvetelbol. Ami nem melleseleg rolunk keszult. Persze en meg lottem a fotokat, ahogy Villam megprobalt feljutni a dunekre az oreg Peugeot 504-el. Ami vegul is sikerult is neki, egy hatalmas ugratast kovetoen. Hogy mit kibir ez az oreg verda!
Sajnos a kepeket meg nem volt idom osszerakni, de igyekszem legalabb par kepet feltenni ide.
Tegnap ismet Merzougaban aludtunk, a delutant napfurdozessel kezdtuk, majd hideg vizes furdozessel folytattuk, mivel csak az volt. Elotte persze kiontottem par kilo homokot a bakancsombol.
Jo volt egy kicsit lazitani vegre. Ma volt minden, dunezes, homokos siksag, kosivatag, palma ligetes oazis rengeteg tevevel, por lepte hegyi falvak, es rengeteg por, amit vagy mi, vagy a tobbi versenyzo vert fel. Ja, es persze szikrazo napsutes. De ma legalabb nem kellett bukosisakban izzadni a kocsiban.
Egyszeruen tul sok meg az elmeny, talan majd a kepek beszelnek helyettem is, ha vegre fel tudom majd rakni oket.
Lenyeg hogy a tegnapi tarolas utan ma is nagyon jol teljesitettunk, igy minden eselyunk megvan ra, hogy a masodik helyrol visszkeruljunk az elsore. Megyek mert meg var a 2 gps finom hangolasa, hogy meg jobb eredmenyeket erjunk el az elkovetkezo napokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése