Kamerun

Hol is hagytam abba a multkor? Ja igen, Nigeriaban voltunk, a kameruni hatar kozeleben. Teljesen megorjit, hogy ilyen ritkan jutok nethez, olyanrol meg mar almodni sem merek, hogy valahol ele gyors legyen ahhoz hogy feltegyek kepeket. Raadasul 2 napja a laptopom is beadta az unalmast. Azert pihen vagy 40 kep a pendrivon, abban bizom, hogy talan majd Namibiabol lesz jo kapcsolat. Na ennyit a nyavajgasrol, lassuk inkabb mi is tortent velunk az elmult par napban.
Nigeriaban mar tobb elmenyunk nem volt a helyi erokkel, siman eljutottunk a hatarig. Azt vettem eszre, hogy videken jobb fejek a rendorok, nagyobb telepulesek kornyeken jobban probalkoznak. Ja, a kedvencuk ez a jobb kormanyos hulyeseg, hogy tilos ilyennel kozlekedni Nigeriaban. Kesobb ezt Kamerunban is eljatszottak az itteni rendorok, de kidumaltuk a helyzetet. De errol majd kesobb.
Ahogy haladtunk a kameruni hatar fele, a novenyzet teljesen tropusira valtott, ezzel egyutt a paratartalom is megnott. Vegul elertuk a hatart, ami egy folyon atvezeto hid hidfojenel talalhato. Hatalmas vaskapu zarta el az utat, no meg persze a hatarorok es vamosok is. Eleg normalisan mentek a dolgok, pedig tartottunk a nigeriai hatar vizsgalattol elegge, hogy macerasak lesznek. Kozben kifele tekintgettunk az ablakon, mert a folyo melyen alattunk kanyargott, es valami csodalatos latvanyt nyujtott, mintha Tarzan otthona vart volna rank a tuloldalon. Vegul megvoltunk mindennel, kinyilt a kapu, es athaladhattunk a hidon, a folyoban gyonyorkodve. Elsonek a vamra kellett menni, ahol egy vidam neni fogadott minket. Akinek a vidamsaga hamar elmult, mikor rajott, hogy hoppa, neki most itt dolgoznia kell. Elegge nyers modorra valtott, kerdezett egy csomo felesleges hulyeseget (amit mar kezdek megszokni ezen a kontinensen), majd amikor vegzett a munkaval megint vidamra valtott es ugy beszelgetett velunk. Enyhe felsobbrenduseggel a hangjaban kozolte, hogy Kamerun ket nyelvu orszag, francia es angol. Azert ez nem teljesen igaz, a Nigeriaval hataros reszekre viszont maradektalanul. Lejjebb inkabb csak a franciat beszelik. Utana jottek a bevandorlasiak, vegul mikor mar azt hiszi az ember hogy mehet, meg a helyi csendorseg, vagy rendorseg is kovetkezik, csak hogy boldogabba tegyek a napunkat. Vegul sikerult atjutni az egesz proceduran es belephettunk Kamerun foldjere. Egybol megtapasztalhattuk, hogy eddig nem ismertuk a rossz ut fogalmat, pedig ez a szaraz evszak. El sem tudom kepzelni hogy lehet itt kozlekedni olyankor mikor leszakad az eg. Szerintem sehogy. Raadasul az auto is nagyon hervadtan ment, mint kesobb kiderult 2 hengere nem megy. Azota sem. Eleinte nagyon tetszett nekunk hogy az igazi dzsungelben autozunk, egy igazi dzsungel uton. Athatolhatatlanul suru novenyzet az ut ket oldalan, folyokon atvezeto hidak, mindenfele vedo korlat nelkul, gyonyoru folyo medrek, amik furdesre csabitottak minket a fulledt hosegben. Vegul megkerdeztunk egy szembe jovo autost, hogy milyen az ut folytatasa, mert ha ilyen vacak arra is, akkor inkabb kerulunk egy nagyot a jo uton. Emberunk mondta, hogy tok jo, semmi problema. Haat, nem tudom neki milyen akkor a rossz ut, de a mamaja biztosan sokat csuklott aznap. Katasztrofalisan rossz volt az ut, alig haladtunk elore, es meg vizunk is keves volt. Izzadtunk mint a lo. Aztan egyszer csak meglattunk egy oreg Toyotat, felig az arokba csuszva. Nosza, csorlo raakaszt, aztan Laci mar huzta is kifele. Elsore megindult a Toyota az arok fele, meg is iledtek a helyiek rendesen, aztan kijott szepen az utra. Persze nem gyoztek halalkodni a segitsegert. Nem sokkal kesobb egy lerobbant auto mellett lattunk embereket acsorogni, megkerdeztuk segithetunk e, es kertek egyikuket vigyuk el a varosig. Meg egy csomot zotykolodtunk ujdonsult ismerosunkkel egyutt, de vegul bertunk Boufasan varosaba, megpedig az ut vegen aszfalton, ami mennyei feludules volt a nap vegere. Egesz napos hosszu utunk eredmenye mindossze 240km volt. Itt egy eleg kellemes hotelben sikerult szobat kivennunk, ahol olyan gyenge volt az aramerosseg, hogy a fenycso a szobaban nem tudott begyulladni, csak villogott. Tisztara mintha a diszkoban lettunk volna. Olyan faradtak voltunk, hogy ezzel sem torodtunk, csak ettunk, es mivel a laptop nem kapcsolt be, aludtunk. Pedig volt wifi a hotelben.
Masnap megceloztuk Limbe-t a tengerparton, a fekete homokos partjarol ismert udulohelyet, kozvetlenul a Mt. Cameroon labanal. Igazi tropusi tajon vezetett tovabbra is az ut, de most mar szerencsere aszfalton, igy sokkal gyorsabban tudtunk haladni. Egeszen a Douala elotti elagazas kornyekeig, ahol a rendorok felreallitottak minket. Ezt eddig is csinaltak, de ugy vettuk eszre inkabb csak beszelgetni akartak velunk, nem volt semmi cseszegetes. Na, ezek aztan bepotoltak mindent. Jottek megint a jobb kormanyos hulyesegukkel, hogy itt ilyet nem lehet vezetni. Mondom, biztos ur, Angliabol van az auto, Budapestrol jottunk vegig vele, es megyunk le Del-Afrikaba, ami szinten jobb kormanyos. Talan at kellett volna szerelnem a kormanyt a hataron, utana meg majd vissza? Vegul ezt nagy nehezen felfogtak, a gond csak az volt, hogy biztositasunk sem volt. Erre meg mondtam, hogy megis honnan lenne, mikor a hataron nem lehetett venni, utana egesz nap a vilag vegen autokaztunk, ma meg ugye szombat van, es nincs nyitva egy iroda sem. Persze ertettem en, hogy penzt akarnanak, errol szolt az egesz tortenet, de csak azert sem vettuk a lapot. Vegul mar az auto mogott beszelgettunk a rendorrel, aki aztan Lacit visszaultette a kocsiba. Kerdi mit csinal Laci a kocsiban? Mondom hivja a kulugy minisztert odahaza, utana ha kell a kovetseget (ami nincs is Kamerunban). Ettol ugy beszartak, hogy 1 perc mulva mar vigan robogtunk is tovabb. Igaz vagy fel oraig szivattak minket, hatha elunjuk a jatekot es fizetunk zsebre valamit. Nem untuk el es mi gyoztunk vegul. Vegul odaertunk Limbebe, ahol Lucia munkatarsnojenek a nagynenjenek (huuu, ez hosszu volt) a hoteljeben szalltunk meg a tengerparton. Itt sem ment minden siman, mert nem akartak odaadni a francia agyas szobat Istvannak es nekem, mondvan, hogy egy agyban 2 ferfi nem aludhat, csak kulon agyasban. Ami persze 5000CFA-val dragabb lett volna. Nemi hiszti utan megis megkaptuk a szobat termeszetesen es a sotetben lementunk furdeni egyet. Jo meleg volt a viz, klassz hullamok is voltak, nagyon elveztuk az egeszet. Majdnem kifelejtettem milyen jot ettukn Limbe kozpontjaban, kozvetlenul a parton. Kulon erdekesseg, hogy a varos elott a tengerben egy nagy olajfuro torony alldogal bekesen. Nagyon finom shrimpet ettem, hozza sult banant koretnek. Nagyon jol esett vegre kicsit lazitani. Masnap reggel martoztunk meg egyet a habokban, aztan irany Buea es a Mt. Cameroon. Illetve eloszor az ellentetes iranyba mentunk, mert ott lathato az 1999-es kitoreskor lefolyt lavafolyam. Innen is fel lehet menni a csucsra mint megtudtuk, allitolag 16km az ut. Mi csak 100-200m-t vallaltunk be, olyan fullaszto volt a para. Igazabol fel lehetett volna menni, ha naygon elszanjuk ra magunkat, es megoldjuk hogy hogyan vigyunk magunkkal egy hektoliter vizet. Talan majd legkozelebb :-)
Innen Buea-ba mentunk fel, innen indulnak a turak fel a hegyre. A varos 1000m magasan van, de mar itt is kellemesebb a levego, mint lent a tengerparton. Sajnos a csucsot nem lehetett latni, szinte egesz evben felhobe burkolodzik a hegy. Ugyis inkabb pihenesre vagytunk, ugyhogy irany Kribi. Ehhez persze meg kellett kuzdenunk Douala forgalmaval es azzal, hogy egyetlen utjelzo tabla sincs a varosban. Elegge idegtepo volt, de az ilyen helyzetek mar szinte rutin feladatnak szamitanak nekunk. Persze azert jo idegesek leszunk tole, de veul kijutottunk a helyes utra, es robogtunk delnek, Kribi fele. A varos bejaratanal talaltunk egy nagyon szep hotelt, ahol mar a masodik ejszakankat toltjuk majd ma. Furodtunk egy csomot, vegre usztam egy nagyot, es lazitottunk egesz nap. Kivetel szegeny Lacit, aki a nap nagy reszet most is szerelessel toltotte. Delutan azert o is bejott a varosba, fotoztunk egy csomot a gyonyoru tengerparton, vasaroltunk par ajandekot, es vegul vacsoraztunk egy jot, Istvan jovoltabol, aki meghivta a tarsasagot.
Holnap indulunk tovabb Yaounde fele, onnan pedig Kongoba. Egyet meg biztos alszunk Kamerunban, de utana mar remelhetoleg atlepjuk majd a hatart. Es talan vegre vadallatokat is latukn majd, mert eddig bizony nagyon szegenyes a felhozatal.