Vegre kepek

Az a helyzet, hogy sajnos elegge korlatozott az ido amit itt a gep elott ucsorogve tolthetek, ezert csak feldobtam par kepet, abszolut ossze-vissza, nem idorendi sorrendben.
A bal oldali kep meg Mantovaban keszult, a reggeli eligazitas alatt, kozvetlenul a rajt elott. Itt meg Kek Sarkany (ez lett a verda neve, mivel kek a szine es sok fustot ereget) makulatlan allapotban leledzik. Azota kicsit viharvertebb lett szegeny, kinyilt a potkerek tarto menet kozben, bar ahogy hallottam, ezt a jelenetet az RTL is leadta. Tegnap meg az egyik benzines kannank repult le a jargany oldalarol a homokdunek kozott. Szerencsere Laci minden este atnezi az autot, hogy minden rendben legyen vele


Vegre itt egy csapat foto, Szilvi lanyom kattintotta a rajtnal. Balrol jobbra, Peti, Laci, Jakuza, vagyis en, Istvan. Hol van mar az otthoni zimanko, egesz nap izzadunk az autoban, kulon oromot jelentenek a bukosisakos reszek. Klimank persze most sincs, ez mar szinte hagyomany, az ablakokat pedig fell kell hogy huzzuk a hatalmas por miatt. Fogyni vagyoknak csak ajanlani tudom.
Nyakig porosan ulunk bent, korbe rakva vizzel, es csomagokkal, kezemben a gps, mert ugy gyorsabban tudom nyomogatni. Nekem egy nap fele amugy is abbol all, hogy verem be a koordinatakat a gepbe, addig a tajbol sem latok semmit, csak ha nagyot zonnyenunk azt erzekelem. Borzasztoan erosen kell koncentralni, hogy minnel hamarabb beussem azt a rengeteg adatot, es persze kozben egyetlen hibat sem vethetek, hiszen akkor nem talaljuk meg a pontot. Kozben forog a gyomrom, mert ugye autoban meg sima uton sem tudok olvasni vagy lefele nezni. Szoval nagyokat szuszogok kozben es nyomom a billentyuket mint egy orult.
Csinaltam par naplementes, palmafas kepet M Hamidban tegnap. Imadom az ilyen palmas kepeket, nagyon halas tema, a naplemente meg orok slager nalam.
A kepeket eredeti formajukban hagytam, nem vegeztzm rajtuk semmilyen utomunkat. Itt tenyleg ilyen gyonyoru egy naplemente.

Koorszag, szikrazo kek egbolttal. Van kavics, pici ko, nagy ko, kerek ko, lapos ko, picike szikla es hatalmas szikla. Egy biztos, mindent beboritanak, es szetraznak mindent az auton, meg a csavarok is meglazulnak, ezert rendszeresen ellenorizni kell oket.

Itt bizony kemenyen dolgoznak az asszonyok, az egyenjogusag ismeretlen fogalom, de szerintem egy mukormosnek sem lenne tul nagy forgalma, hamar letornenek a cipekedesben a karmok.

Homokdunek mindenutt, akar 150 meter magasak is, mint peldaul Merzouga kozeleben, ahol tegnap elott hatalmasat versenyeztunk a dunek kozott. Mi nagyon elveztuk, de ez nem is csoda egy olyan pilota mellett mint Laci. Elotte nincs akadaly, hihetetlen erzekkel terelgeti az uton a Kek Sarkanyt, legyen az homokdune, koves talaj, vagy kiszaradt to meder.

Tevek mindenutt, azert ez masmilyen elmeny ilyen tomegben a termeszetes kornyeztukben latni, megha sajnos igen gyorsan elsodortunk mellettuk, mert barmennyire jo is lenne ilyenkor kiszallni es fotozni, sajnos errol szo sem lehet, hiszen versenyben vagyunk, megpedig napok ota az elso helyen. De nem szallt a fejunkbe a dicsoseg, hajtunk tovabb ugyan ugy mint eddig.

Voltak akik Merzougaban mar kora hajnalban kedvet kaptak egy kis tevegeleshez. En is koran ebredtem, igy sikerult lencse vegre kapni a kis csapatot. Ekkor meg nem is sejtettem micsoda zotykolodes var majd rank aznap M Hamid fele, at egy joval tobb mint 2000 meter magas hagon at, nyaktoro szerpentineken es rettenetes minosegu terepen keresztul. Ez a terep leginkabb unalmas volt, bar a taj sok helyen lelegzet elallitoan szep volt, leginkabb csak arra volt jo, hogy szetrazza az autot is es a benne uloket is.

Hat igen, mit is mondhatnek, ennyi fele szin variaciot egy naplementere nehez elkepzelni amival itt talalkozhat az ember. A felkavarodo por es homok tette ezt a kepet is ilyen erdekesse.

Bizony ez palmaliget es a rizs foldek is a sivatagban talalhatoak. Marokkoban nem csak kovek es homok van, foleg az orszag eszaki reszeben jelentos zoldseg es noveny termeles folyik, bar igaz hogy ez a kep Merzougatol delre keszult.

A Merzouga melletti duneken helyi ferfiak csodaljak hogy Villam mikre kepes az oreg Peugeot 504-el.





A merzougai tabor reggel, nem sokkal azutan hogy a nap felkelt. Ilyenkor bizony meg csipos hideg volt, aztan 1-2 ora, es omlik az emberrol a viz.


Merzouga dunei a tabor felol. Vallalkozo kedvuek akar fel is maszhattak rajuk, bar ez nem is olyan egyszeru feladat a melegben es a labunk alatt suppedo homokban.

Mit mondhatnek, autoval sem egyszeru legyozni oket, egyszer minket is fogsagba ejtett a homok, de par perc alatt legyoztuk, es kiastuk a kerekeket, aztan betettuk a homokvasakat es mar hullamvasutazhattunk is tovabb a duneken.

Egyszeruen lenyugozoen szepek ezek a hatalmas buckak. Hat meg az elmeny, mikor rajtuk autozik az ember. Bizony keves dolog van ami ekkora elmenyt nyujt.



Bevallom kicsit csaltam ennel a fotonal, ennyire azert nem volt sulyos a helyzet, bar igen csak megbillent az auto mikor lecsusztunk a dunerol.

Villam elakadt Peugeot-jat vegul Laci segitett kiszabaditani a homok fogsagabol. Nem volt kis munka, de megerte.

Marokko foldjere lepunk vegre. Var minket Afrika es a rengeteg kaland.





Amszterdamban a lanyok ulnek az ablakban, itt meg hus varja gazdait. Vegul is mind a ketto a hus vasara, vagy nem?

Taxi, taxi, take me to the Picadilly Circus, please.

Erdekes talalkozas a Szaharaban.

Sokan bizony ilyen satrakban laknak mind a mai napig is.



Csapatunk szorgosan segedkezik a folyoban rekedt versenyzo tarsaknak, hogy vissza jussanak a partra. Szegeny G Mercis egeszen sokkos allapotba kerult es napokig halalkodott nekunk, hogy kihuztuk a folyobol. Igaz az eros sodrasu viz folyamatosan fordititta sodras iranyba az autoja orrat, igy elobb utobb biztosan elvitte volna. Raadasul egy vadonat uj autorol volt szo. Igy csak a motor banta a sikertelen atkelesi akciot, az bizony tonkre ment, a jargany azota is a Sandlander treleren utazik. Elso napjuk Afrikaban, micsoda balszerencse.

Vajon ki lehet ez a Tibi, akinek meg varosa is van Spanyolorszagban?





Ezen a kapun hajtunk at minden reggel, mostanaban szerencsere elsokent. Remeljuk ez igy is marad a vegeig.



Szloveniaban meg ilyen taj fogadott minket.

Ami nagyon szep, de mi mar azert masmilyenre vagytunk. Afrikara.



Megerkeztunk vegre Laayoun-ba, vegre netkozelbe kerultunk. Az eddigi legkemenyebb volt a mai, amit nagyon elveztunk, de sajnos masoknak nem volt szerencsejuk, Borsa Miki es Ulrich is felborultak. Mikiek megusztak, de Ulrichkek nem voltak bekotve, allitolag nekik bordatoresuk van. Pontosabbat meg nem tudok, talan majd holnap. Ngyon vegyes volt a mai nap, voltak kimondottan gyors szakaszok is, olyan utakkal amik sehol sem szerepeltek a terkepen, ugyhogy nagyon kellett figyelni es agyalni.

Ha minden jol megy holnap is tudok irni, mert itt maradunk meg egy napot, holnapra egy felnapos korversenyt terveztek a szervezok. Akikre mindenki panaszkodik, de azt el kell hogy ismerjem jok az utvonalak, es pontosak a koordinatak, ami hatalmas fejlodes. A tobbit meg nem az en tisztem eldonteni, mi mindenkeppen lemegyunk Bamakoba, hiszen nekunk az is csak egy kozbulso allomas Fokvarosig.