Megérkeztünk a táborból, ami nagyon jól sikerült, fergeteges volt a hangulat, az utolsó nap kivételével szikrázó napsütésben töltöttük időnket a Mosoni-Dunán. Rajkánál volt az első táborunk, onnan ereszkedtünk le szépen 5 nap alatt Győrig. Gondoltam én már nem tudok leégni a spanyol út után, mivel ott elég rendesen sikerült mindjárt az első napon (szokás szerint). Persze hogy itt is sikerült kicsit megpirítani a hátamat, igaz nem túl vészesen, de azért húzódott. Ami már kellemetlenebb volt, hogy többen alaposan odakozmáltunk a combunk felső részén, mert ugye a kenuban ülve szépen felcsúszik az a fránya úszónadrág, fedetlenül hagyva azt a részt amit sosem ér egyébként a napsugár. Igazán látványos volt a szép piros csík a combunkon. Szerencsére elég hamar elmúlt, igaz innentől már vadul kentük magunkra a naptejet.
Reggel közös reggelizés, májkrém, lekvár, bográcsban készített tea, napközben evezés, a csodálatos tájban való gyönyörködés, este bográcsban rotyog a vacsi. Persze egy ilyen tábor nem arról szól, hogy egész nap vadul evezünk, fejünk lesunyva húzunk tiszta erőből, hanem sokszor összeakaszkodik több kenu is, és csak csorgunk szépen lefelé, és élvezzük a jó időt. Vagy a vízben való úszkálást, mert addig bohóckodunk nagy jókedvünkben, amíg sikerül beborulni. Ezt egy kellemes kb. 2 km-es úszkálás követte a kenukba kapaszkodva. Jót nevettünk az eseten, pedig a víz talán még 20 fokos sem volt. Igaz nagyon meleg nap volt, még jól is esett a fürdő. Sikerült egy helyen kijutnunk a partra, ahol igen gyorsan kiborítottuk a vizet, és folytattuk az utunkat tovább, fejenként kb. 50 szúnyog csípéssel gazdagabban. 
Nem akarok itt reklámokba bocsátkozni, de a nagy szuper Off nem ért túl sokat, viszont a Protect nevű termék tökéletesen bevált. Szuper, most vettem 4 flakon Off-ot, mondván jó ha van, mert nekem télen is kell majd Afrikában, és olyankor kicsit nehézkesebb itthon beszerezni. Nem is értem miért? Lényeg, hogy haladtunk tovább, majd újra vicces kedvünk támadt, és persze megint a vízben kötöttünk ki. Csak ezt már annyira nem élveztük, még meg sem száradtunk az előző eset óta, és kb. 5km-t kellett úsznunk mire partra tudtunk vergődni. Vacogott a fogunk a hideg vízben, azon imádkoztam, nehogy lebetegedjem. Persze nem lett semmi bajom, szerencsére.
Ez volt az első alkalom hogy 14 és háromnegyed éves (ezt kérem kihangsúlyozottan így kell írni) nagy lányom, Szilvike is eljött velem. Igaz csak 4 napig volt velünk, de nagyon ügyes volt, nem nyafogott, evezett szépen amikor kellett, sőt még a "házi" munkában is segédkezett, ill ő is fotózott, így a képek egy része az ő munkáját dícséri.
Egészében véve egy remek túrában lehetett ismét részem, már alig várom hogy jövőre megint vízre szálhassak a srácokkal.
Többi fotó: http://picasaweb.google.hu/jakuza68/2009Vizitabor#
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése