Ma már délelőtt elindult a pletyka, hogy lehet hogy lefújják a futamot, vagy hogy módosítják az útvonalat, és csak Marokkóig, ill. Nyugat-Szaharáig fog tartani a verseny. Délután 5-re rendkívüli eligazítás hirdettek a szervezők.
És bizony bekövetkezett amitől tartani lehetett az elmúlt hetek aggasztó mauritán hírei után, a pletyka igaznak bizonyult, a 2010-es futam január 29-én véget ér Agadirban. Természetesen aki akar saját felelősségére tovább mehet. A jótékonysági kamion mindenképpen lemegy Bamakóig. Természetesen egyből több csapat jelezte, hogy tovább mennek, köztük mi is. Az egyetlen alternatíva számunkra az lenne, ha mondjuk Dakhlából lehajóznánk Kamerunba, ahová van érvényes vízumunk. Nigériába ugyanis jelenleg még nincsen, azt Bamakoban, vagy Burkina Faso-ban akartuk elintézni.
A legésszerűbb terv szerintem az, hogy Agadirból konvojban folytatjuk az utat Bamakoig.
Persze a futam útitervének megváltoztatása hatalmas felzúdulást váltott ki a résztvevőkből, több okból is. Természetesen nem elhanyagolható a jelentős anyagi veszteség sem, amit erre az útra már elköltöttek a résztvevők, gondolok itt az autó átépítésére, vízum és egyéb díjakra, szállás foglalásokra, amit előre kifizettek, hogy biztosak legyenek benne, hogy meg is kapják a szobájukat (bár arrafelé ez még korántsem jelent 100%-ot, az előző évek tapasztalatai alapján). Azután ott a Bamako-Budapest charter járat problémája is, mert értem én, hogy át lett irányítva Agadirba, csak éppen onnan harmada áron is haza lehetne repülni. Vagy mondjuk mi van azokkal, akik már kifizették az úti költséget, vízumokat és miegyebet azoknak, akik bér söfőrként hoznák vissza az autókat Bamakóból, mert a tulaj inkább haza repül onnan, és hajlandó volt fizetni komoly összeget valakinek azért hoz az hozza vissza az autóját. Igaz ez nem akkora probléma, legfeljebb Agadirból viszik vissza az autókat, az még olcsóbb is jóval. De a legnagyobb nehézség szerintem a rendezők részéről, hogy hogyan értessék meg ezekkel a mindenre elszánt kalandorokkal, hogy amire egy egész éve készülődtek, az most az utolsó pillanatban semmivé foszlott. Egy kalandor típusú ember akármilyen nehézséget, kényelmetlenséget, felmerülő problémát vállal, mindennel dacolva, ha kell napokig szinte semmit nem eszik, nem alszik, nem fürdik, csak azért, hogy a kaland részese lehessen, hogy átélhesse azt. Ha valaki, hát én aztán maximálisan tudom, hogy ez így van, hiszen ott voltam a tavalyi Bamakon is, sőt utána Lacival visszamentünk áprilisban is, mindenféle szervezés, katonai védelem és egyebek nélkül. De megjártam az Everest alaptábor trekkinget is Nepálban, ami arról szólt, hogy 2 hétig gyalogoltunk 4-5000 méteres magasságokban. Nagyon fárasztó volt az is, ott se nagyon volt lehetőség fürödni, és a szállások is épphogy kielégítették a minimum igényeket. De megérte, mert olyan csodálatos helyeken jártam, olyan örökre szóló élményekkel gazdagodtam, amik örökre velem maradnak, ezeket az emlékeket senki nem veheti el tőlem. Én ezeken az utakon vagyok elememben, ilyenkor lehetek önmagam.
Kérdezem én, egy ilyen típusú embert mi tántoríthat el ettől az úttól? Mondjuk egy polgár háború, vagy az iraki helyzethez hasonló állapotok. Azt már azért mi sem vállalnánk. De hát a kaland része a veszély is, és szerintünk ez még a vállalható mértékű veszély kategóriájába tartozik. Nyilván óvatosak leszünk, éjjel táborozunk majd, és minden lehető módon megpróbáljuk majd lecsökkenteni a ránk leselkedő veszély nagyságát. Ezt tették a régi nagy utazók, felfedezők is, ezt tesszük tehát mi is.
Rajt holnap reggel 8-kor a Műjégpályánál, gyertek ki minnél többen, annál boldogabban indulunk majd neki a kalandnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése