Homokdune a nyertes!

Sikerult a nagy almunk, megnyertuk a 2010-es Budapest - Bamakot, mar a dijkioszto is megvolt, itt log az aranyerem a nyakamban. Hatalmas az orom a csapatban termeszetesen.
Izgalmakban az utolso nap is bovelkedett, foleg hogy eleg trukkos feladatokkal kezdodott a nap. Az 5 oras szintido is egyre veszesebben fogyott, egyre ketsegbesettebben probaltunk haladni Agadir fele, ami a kanyargos hegyi szerpentinnek es a tobbi jarmu totyorgesenek koszonhetoen csiga lassusaggal tortent. Az idegeink pattanasig feszultek, egyfolytaban az orat neztuk es hogy meg hany kilometer van a celig. Orjito helyzet volt, elfogadhatatlan volt szamunkra a gondolat, hogy az utolso nap veszitsuk el a versenyt, amit annyi idon keresztul vezettunk. Vegul meg az Agadiri dugoval is kuzdottunk egy kicsit. Vegul talaltunk egy levagast a cel kozeleben, es beprobaltuk hatha bejon. Szerencsenk volt, mert itt nem volt forgalom. Vegul 6 perccel a szint idon belul bertunk a celba. Am ez sem ment ma siman, ugyanis a szalloda az ut bal oldalan volt, a cel meg a jobb oldalon, amit nagy igyekezetunkben elneztunk, igy tulszaladtunk rajta. Gondoltuk, akkor mar bevaltjuk azt az igeretunket, hogy a vegen betolatunk a celba, es a gondolatot azonnal tett is kovette. Meg azert kovetkezett par izgalmas ora amig veglegesitettek az eredmenyeket, de vegul megnyugodhattunk, mi lettunk a gyoztesek.
Tobben is kerdeztek hogy hogyan csinaltuk, mi a titok. Hiszen nem volt csoda autonk, sem semmi extra ketyerenk. Volt viszont egy hihetetlenul jo pilotank Tempfli Laci szemelyeben, es mi harman tobbiek is odatettuk magunkat maximalisan. Fejben nagyon osszeszedettek voltunk, sosem adtuk fel, akarmilyen faradtak voltunk, mentunk tovabb toretlenul. Mi a legolcsobb helyeken szalltunk meg, vagy satraztunk, konzervet ettunk este, ha volt ra ido, vagy csak menet kozben ettuk a majkremet ha nem volt masra ido. Meg pisilni is akkor mentunk, ha hosszabban kellett elidozni valamelyik pontnal. Sajnos emiatt rengeteg gyonyoru helyen nem volt ido fotozni, de sebaj, mostantol kb. 1 honapig ott allunk meg ahol csak akarunk, mert kb. ennyi ido kell majd, hogy Fokvarosba erjunk.
Holnap reggel mar indulunk is, mivel minnel hamarabb Bamakoba szeretnenk erni. Ott szertenenk a szukseges javitasokat megejteni az auton, mert mi tagadas egy ilyen versenyt csak ugy lehet megnyerni, ha nem kimeljuk a vasat. A pontos hiba lista meg nem ismert, de gyanitom hogy nem lesz rovid.
Remelem Bamakoban lesz annyi idom hogy kepekkel is tudjak jelentkezni. Addig meg legalabb 3-4 nap faraszto vezetes all elottunk.
Koszonjuk mindenkinek aki drukkolt nekunk, a sok sms nagyon sokat jelentett nekunk.

utolso este a befuto elott

Vegre eljott az utolso este is mielott Agadirba
erunk holnap delben. Ha csak nem hibazunk valami oriasit, akkor sikerul, megnyerjuk a 2010-es Budapest-Bamako futamot. Irtam is ide egy hosszu beszamolot, de valami gikszer miatt elszallt az egesz. Szegyen, de most nincs erom ujra lekormolni az egeszet, elegedjetek meg a kepekkel. Bocsi.

Sidi Ifniben a csapat

Ma delutan szerencsesen befutottunk Sidi Ifni udulovarosaba Agadirtol delre.
Amai etap nagyon szuper volt, mindjart az elejen megvolt az izgalom, mert le kellett menni a tengerpartra, mindenfele duneken keresztul. Ki lehetett volna kerulni ezt a szakaszt, de mi inkabb bevallaltuk, sot mi mentunk at elsonek a dunesoron le a partra. A szakasz kulon izgalmat az jelentette, hogy nem voltak pontos infok arrol hogy mikor jon a dagaly. Verettunk is rendesen, de egyszer igy is beragadtunk. Szerencsere mar annyira osszeforrt a csapat, annyira megvan mindenkinek a feladata, hogy par perc alatt kiszedtuk az autot a homok fogsagabol. Pont mint az elozo napokon a defekteknel, amibol mar kettot is sikerult osszeszednunk. A masodiknal tobb csapat is ott volt, es nagyon jol esett egy elcsipett megjegyzes: nezd milyen jol szervezetten mozognak, nem csoda hogy ok az elsok. Ez azert dob az emberen, ami foleg igy a vege fele nagyon lenyeges, hiszen mar minden csapat faradt. Az elmezony befutonal mindig odajon es kerdezik, hogy minden megvolt? Es szomoruan hallhatjak, hogy igen, ma is minden megvolt, es szintidoben beertunk. Ez a vegjatek leginkabb a technika es az idegek harcarol szol, az utobbiban mi nagyon jok vagyunk, az autoert meg imadkozunk. Sot ma meg le is mosattuk a Sarkanyt. Ha kovetkezo 2 napban nem hibazunk valami nagyon nagyot, akkor nem hiaba sanyargattuk annyit magunkat, meglesz az eredmenye.
De visszaterve a versenyhez, jo suppedos tengerparton verettunk vagy 25 kilometert, eleg izgalmas is volt, a vegen epp kiertunk a dagaly elott, utana vegnelkuli koves szerpentinen zotykolodtunk a nap tovabbi reszeben, igaz csodalatos tajon. Marokko ma egy olyan arcat mutatta amit eddig nem ismertunk. Mar nagyon jol esett a szemunknek zold novenyzetet latni, nekem amugy is allandoan szemcseppet kell nyomatnom a szemeimbe, mert erzekenyek, reggelente csak ugy dol a konny beloluk.

Vegre kepek

Az a helyzet, hogy sajnos elegge korlatozott az ido amit itt a gep elott ucsorogve tolthetek, ezert csak feldobtam par kepet, abszolut ossze-vissza, nem idorendi sorrendben.
A bal oldali kep meg Mantovaban keszult, a reggeli eligazitas alatt, kozvetlenul a rajt elott. Itt meg Kek Sarkany (ez lett a verda neve, mivel kek a szine es sok fustot ereget) makulatlan allapotban leledzik. Azota kicsit viharvertebb lett szegeny, kinyilt a potkerek tarto menet kozben, bar ahogy hallottam, ezt a jelenetet az RTL is leadta. Tegnap meg az egyik benzines kannank repult le a jargany oldalarol a homokdunek kozott. Szerencsere Laci minden este atnezi az autot, hogy minden rendben legyen vele


Vegre itt egy csapat foto, Szilvi lanyom kattintotta a rajtnal. Balrol jobbra, Peti, Laci, Jakuza, vagyis en, Istvan. Hol van mar az otthoni zimanko, egesz nap izzadunk az autoban, kulon oromot jelentenek a bukosisakos reszek. Klimank persze most sincs, ez mar szinte hagyomany, az ablakokat pedig fell kell hogy huzzuk a hatalmas por miatt. Fogyni vagyoknak csak ajanlani tudom.
Nyakig porosan ulunk bent, korbe rakva vizzel, es csomagokkal, kezemben a gps, mert ugy gyorsabban tudom nyomogatni. Nekem egy nap fele amugy is abbol all, hogy verem be a koordinatakat a gepbe, addig a tajbol sem latok semmit, csak ha nagyot zonnyenunk azt erzekelem. Borzasztoan erosen kell koncentralni, hogy minnel hamarabb beussem azt a rengeteg adatot, es persze kozben egyetlen hibat sem vethetek, hiszen akkor nem talaljuk meg a pontot. Kozben forog a gyomrom, mert ugye autoban meg sima uton sem tudok olvasni vagy lefele nezni. Szoval nagyokat szuszogok kozben es nyomom a billentyuket mint egy orult.
Csinaltam par naplementes, palmafas kepet M Hamidban tegnap. Imadom az ilyen palmas kepeket, nagyon halas tema, a naplemente meg orok slager nalam.
A kepeket eredeti formajukban hagytam, nem vegeztzm rajtuk semmilyen utomunkat. Itt tenyleg ilyen gyonyoru egy naplemente.

Koorszag, szikrazo kek egbolttal. Van kavics, pici ko, nagy ko, kerek ko, lapos ko, picike szikla es hatalmas szikla. Egy biztos, mindent beboritanak, es szetraznak mindent az auton, meg a csavarok is meglazulnak, ezert rendszeresen ellenorizni kell oket.

Itt bizony kemenyen dolgoznak az asszonyok, az egyenjogusag ismeretlen fogalom, de szerintem egy mukormosnek sem lenne tul nagy forgalma, hamar letornenek a cipekedesben a karmok.

Homokdunek mindenutt, akar 150 meter magasak is, mint peldaul Merzouga kozeleben, ahol tegnap elott hatalmasat versenyeztunk a dunek kozott. Mi nagyon elveztuk, de ez nem is csoda egy olyan pilota mellett mint Laci. Elotte nincs akadaly, hihetetlen erzekkel terelgeti az uton a Kek Sarkanyt, legyen az homokdune, koves talaj, vagy kiszaradt to meder.

Tevek mindenutt, azert ez masmilyen elmeny ilyen tomegben a termeszetes kornyeztukben latni, megha sajnos igen gyorsan elsodortunk mellettuk, mert barmennyire jo is lenne ilyenkor kiszallni es fotozni, sajnos errol szo sem lehet, hiszen versenyben vagyunk, megpedig napok ota az elso helyen. De nem szallt a fejunkbe a dicsoseg, hajtunk tovabb ugyan ugy mint eddig.

Voltak akik Merzougaban mar kora hajnalban kedvet kaptak egy kis tevegeleshez. En is koran ebredtem, igy sikerult lencse vegre kapni a kis csapatot. Ekkor meg nem is sejtettem micsoda zotykolodes var majd rank aznap M Hamid fele, at egy joval tobb mint 2000 meter magas hagon at, nyaktoro szerpentineken es rettenetes minosegu terepen keresztul. Ez a terep leginkabb unalmas volt, bar a taj sok helyen lelegzet elallitoan szep volt, leginkabb csak arra volt jo, hogy szetrazza az autot is es a benne uloket is.

Hat igen, mit is mondhatnek, ennyi fele szin variaciot egy naplementere nehez elkepzelni amival itt talalkozhat az ember. A felkavarodo por es homok tette ezt a kepet is ilyen erdekesse.

Bizony ez palmaliget es a rizs foldek is a sivatagban talalhatoak. Marokkoban nem csak kovek es homok van, foleg az orszag eszaki reszeben jelentos zoldseg es noveny termeles folyik, bar igaz hogy ez a kep Merzougatol delre keszult.

A Merzouga melletti duneken helyi ferfiak csodaljak hogy Villam mikre kepes az oreg Peugeot 504-el.





A merzougai tabor reggel, nem sokkal azutan hogy a nap felkelt. Ilyenkor bizony meg csipos hideg volt, aztan 1-2 ora, es omlik az emberrol a viz.


Merzouga dunei a tabor felol. Vallalkozo kedvuek akar fel is maszhattak rajuk, bar ez nem is olyan egyszeru feladat a melegben es a labunk alatt suppedo homokban.

Mit mondhatnek, autoval sem egyszeru legyozni oket, egyszer minket is fogsagba ejtett a homok, de par perc alatt legyoztuk, es kiastuk a kerekeket, aztan betettuk a homokvasakat es mar hullamvasutazhattunk is tovabb a duneken.

Egyszeruen lenyugozoen szepek ezek a hatalmas buckak. Hat meg az elmeny, mikor rajtuk autozik az ember. Bizony keves dolog van ami ekkora elmenyt nyujt.



Bevallom kicsit csaltam ennel a fotonal, ennyire azert nem volt sulyos a helyzet, bar igen csak megbillent az auto mikor lecsusztunk a dunerol.

Villam elakadt Peugeot-jat vegul Laci segitett kiszabaditani a homok fogsagabol. Nem volt kis munka, de megerte.

Marokko foldjere lepunk vegre. Var minket Afrika es a rengeteg kaland.





Amszterdamban a lanyok ulnek az ablakban, itt meg hus varja gazdait. Vegul is mind a ketto a hus vasara, vagy nem?

Taxi, taxi, take me to the Picadilly Circus, please.

Erdekes talalkozas a Szaharaban.

Sokan bizony ilyen satrakban laknak mind a mai napig is.



Csapatunk szorgosan segedkezik a folyoban rekedt versenyzo tarsaknak, hogy vissza jussanak a partra. Szegeny G Mercis egeszen sokkos allapotba kerult es napokig halalkodott nekunk, hogy kihuztuk a folyobol. Igaz az eros sodrasu viz folyamatosan fordititta sodras iranyba az autoja orrat, igy elobb utobb biztosan elvitte volna. Raadasul egy vadonat uj autorol volt szo. Igy csak a motor banta a sikertelen atkelesi akciot, az bizony tonkre ment, a jargany azota is a Sandlander treleren utazik. Elso napjuk Afrikaban, micsoda balszerencse.

Vajon ki lehet ez a Tibi, akinek meg varosa is van Spanyolorszagban?





Ezen a kapun hajtunk at minden reggel, mostanaban szerencsere elsokent. Remeljuk ez igy is marad a vegeig.



Szloveniaban meg ilyen taj fogadott minket.

Ami nagyon szep, de mi mar azert masmilyenre vagytunk. Afrikara.



Megerkeztunk vegre Laayoun-ba, vegre netkozelbe kerultunk. Az eddigi legkemenyebb volt a mai, amit nagyon elveztunk, de sajnos masoknak nem volt szerencsejuk, Borsa Miki es Ulrich is felborultak. Mikiek megusztak, de Ulrichkek nem voltak bekotve, allitolag nekik bordatoresuk van. Pontosabbat meg nem tudok, talan majd holnap. Ngyon vegyes volt a mai nap, voltak kimondottan gyors szakaszok is, olyan utakkal amik sehol sem szerepeltek a terkepen, ugyhogy nagyon kellett figyelni es agyalni.

Ha minden jol megy holnap is tudok irni, mert itt maradunk meg egy napot, holnapra egy felnapos korversenyt terveztek a szervezok. Akikre mindenki panaszkodik, de azt el kell hogy ismerjem jok az utvonalak, es pontosak a koordinatak, ami hatalmas fejlodes. A tobbit meg nem az en tisztem eldonteni, mi mindenkeppen lemegyunk Bamakoba, hiszen nekunk az is csak egy kozbulso allomas Fokvarosig.