Az igazság az, hogy túl sokat nem láttam az országból, mert Laci barátomat kísértem el erre az útra. Persze ez még nem zárja ki a nevezetességek megtekintését, de mi bizony nem szórakozni mentünk, hanem azért ruccantunk ki Bristolba, hogy hozzunk egy 25 személyes merci buszt, ami majd januárban lejön Bamakoba. Ha minden jól megy ez lesz a mentősök asszisztencia járműve, illetve lesz pár utas és motor is rajta. Ugyanis velünk tart két srác Bamakóból Fokvárosba a hosszú úton, de ők Bamakoig inkább pihennének a buszban és kímélnék a motorokat, és persze saját magukat is. Az igazi kalandok szerintem úgyis Bamako után kezdődnek majd, különösen az esőerdős zónában. Lesz sárdagasztás ezerrel, kattoghat majd a fényképezőm rendesen :)
Szóval szereztünk pár ezer forintért repjegyet Bristolba a Ryanair-nél, irány Ferihegy, majd Bristol. Ott már várt ránk Laci öccse, Sándor, aki ott él, jobban mondva egy közeli városban, Shepton Mallet-ban. Már sötét volt mikor leszálltunk, ezért nem sokat láttam a tájból. Mit mondjak, esett az eső. Az rögtön feltűnt milyen keskenyek az utak, és tényleg magas sövény van a szélükön végig, nehogy véletlenül le lehessen húzódni a szembe jövő elől. Persze a jobb kormányos közlekedés is nagyon furcsa volt, igaz nem most találkoztam vele előszőr, és már jobb kormányos autót is vezettem többször, de balos közlekedésben. Most nem kellett vezetnem, csak csendben élveztem az utazást. Utána meg a húsgolyós tésztát, amit vacsorára ettünk, mert már farkas éhes voltam. Elég érdekesen építkeznek az angolok, a ház külső falai kőből vannak, belül meg gipszkarton minden, ha nem vigyázol átesel a szomszédba. Fa födém, ezért mindenütt szőnyeg van, gondolom a hangszigetelés miatt. Agyas.
Másnap bementünk Bristolba, megnéztük a buszt, és ha már ott voltunk gyorsan bele is pakoltunk pár bontott autót. Ezzel jól el is töltöttük a nap nagy részét, közben hol esett, hol szakadt, sőt a reggeli órákban még a nap is kisütött egy rövid időre. Közben érdekes dolgokat tudtam meg, mint pl. van ún. tanuló jogosítvány, amivel csak úgy lehet vezetni, ha egy 21 évesnél idősebb, jogosítvánnyal rendelkező valaki mellettem ül. Viszont semmilyen előképzés nem kell hozzá, irány a forgalom. A dolog érdekessége, hogy ez a rendszer a motorosokra is vonatkozik. És vajon ott ki ül mellette? Persze senki, egy csomó ilyen "L" matricás motort látni. A busz oktatás is úgy megy, hogy beültetnek az emeletes járgányba, két hétig ott ül melletted az oktató, de meg riogatod mondjuk London népét. Ezek után fél szemem mindig a buszokon volt, mikor gyalogosan közlekedtünk. Elég érdekes rendszer. Ami tetszett, hogy az autó átírásakor nem kell fizetni, ingyenes. Az utánfutónak nincsenek papírjai, csak ráakasztom és kész.
Pakolás után tettünk egy sétát az esti Bristolban, aztán visszamentünk Shepton Malletba. Ettünk egy jó nagy kebabot, aztán ittunk egy sört egy pubban, majd hazatértünk. Nekem agyon tetszett a rengeteg kebabos, fish and chipses hely, meg a sok indiai kajálda is. Szeretem ha sok féle nép konyhája közül válogathatok. A pubban persze Guinesst ittam, én szeretem, a többiek inkább maradtak a jól bevált világosnál. Esti programként megnéztük a Borat című tökéletesen idióta filmet, és jókat röhögtünk rajta.
Másnap Wells érintésével elmentünk Cheddar-be az ottani hétvégi piacra. Wells nagyon hangulatos hely, gyönyörű templommal, vagy inkább katedrálissal. A piac is érdekes volt Cheddarben, igaz sajtot nem vettem, pedig nagyon finomak a cheddar sajtok, emlékszem még Floridában rendszeresen ettem. Ami érdekes volt a hagyományos hentes.
Maga a bolt egy dobozos teherautó platója, az van megcsinálva boltnak. Az eladó mikrofonba mondja az éppen aktuális ajánlatokat, akciókat, és akinek szimpatikus valami az odamegy, és vesz belőle. Nagyon hangulatos az egész. Persze se Ántsz, se Apeh, se hasonló vérszívókat nem láttunk, blokkot, nyugtát senki sem ad, de nem is kell, pont mint a többi nyugat-európai országban ahol eddig jártam. No mindegy, ebbe nem is akarok belemenni, mert csak felhúzom magam. Végül egy jó ebéd következett Vilmó szüleinél, meg persze még egy kis pakolás, hogy végül hárman alig fértünk el a nagy dög buszban, azután elindultunk Londonba, ahol még találkoznunk kellett egy lánnyal, aki segít elintézni néhány afrikai vízumunkat, amiket csak Londonból lehet. Persze Londonba is sötétbe értünk már. Azok az igazi angol stílusú házak iszonyúan tetszettek, meg úgy az egész London bejött, csak azt sajnáltam hogy a belvárosba nem sikerült bejutni, hogy valamit a nevezetességekből is láthassak. Az már biztos hogy egyszer vissza jövök majd, hogy alaposan bejárjam a várost. Londonból megkezdtük a zönykölődést haza felé a jó szeles buszban, a lábam majd lefagyott egész úton hazafelé, végül bebújtam Laci hálózsákjába, úgy már jobb volt a helyzet. Kompolás helyett a Csalagutat választottuk, ami sok minden, csak nem érdekes. Fel kell állni a szerelvényre, mi meg beültünk egy vonat kabinba, nagy sötét unalom, végül vissza a buszba és irány Franciaország. Szóval aki az élmény miatt akarna erre jönni, az nagyot fog csalódni, sivár beton tenger az egész, semmi látnivaló.
Éjjel nyomtuk tovább Breda felé Hollandiába. Ott lakik Luci, aki szintén vízumokat intéz nekünk, csak éppen nem Londonban, hanem Hágában és Brüsszelben. Egyébként ő is velünk tart a Bamako-Fokváros kalandban. Nagyon rendes volt, kávéval, üdítővel kinált minket, pedig még csak hajnal volt. Mi meg persze jó fáradtak voltunk, de azért mentünk tovább, egészen Kerpenig, ott letértünk egy kicsit, hogy megtekintsük a Michael Schumacher gokart pályát. Persze amilyen szerencsénk volt aznap pont zárva volt, így elmaradt a gondtalan száguldozás. Sebaj, mentünk tovább chipset, Cadbury csokit majszolva, és Dr. Peppert ittunk hozzá, persze csak az egészséges étkezés jegyében. Aztán délután 1-kor meg kellett állni, mert ugye van kötelező pihenő idő egy buszon, és ez éppen akkor jött el. Kora délután már aludtunk is, és kisebb megszakításokkal nem is csináltunk mást egészen reggel 6 óráig. Nem semmi! Onnan tovább Prágán és Pozsonyon keresztül hazáig.
Ez bizony tényleg csak egy villám látogatás volt Angliában, de arra jó volt, hogy kapjak valami benyomást az országról, és hogy kedvet csináljon egy későbbi látogatáshoz. Ja igen, és nagyon jó volt végre számomra is érthető nyelvet hallani magam körül, végre el tudtam olvasni az összes táblát és feliratot, mert általában német és francia területen mozgok, ahol bizony ez nem mondható el, és bizony az olasz és spanyol nyelv területeken is ez a helyzet.
További képekért katt ide: http://picasaweb.google.com/jakuza68/2009_11_Anglia#
