2010. február 11., csütörtök

Nigeriaban vagyunk, a Kameruni hatar kozeleben

Vegre sikerult net kozelbe kerulnom, bar a sebesseg sajnos itt sem engedi meg, hogy kepeket is feltegyek.
Bamakobol elso nap Sikassoig mentunk, az egyetlen erdekessege az volt mikor a potkerek tartot meghegesztettuk egy ut melletti muhelyben. Nyakig olajos minden es mindenki, de a szo szoros ertelmeben, nem is beszelve a 12 ev koruli segedekrol, akik a porban fekudtek egy teher auto alatt es mindenfele csavarokat huzkodtak meg rajta. Lenyeg hogy meghegesztettek amit meg kellett, azota is kitart meg szerencsere. A taj valamivel zoldebb Bamakotol keletre, ami mar nagyon jol esett a szemunknek vegre.
Sikassotol mar nincs tul messze Burkina Faso hatara, ahol nagyon kellemes meglepetes fogadott bennunket, ugyanis minden gordulekenyen ment, no persze itteni mercevel merve. A kilepes Malibol es a belepes Burkinaba osszesen masfel orat vett igenybe, ami raketa sebessegnek szamit Afrikaban. Igaz a Carnet-et nem fogadtak el, csak nevettek rajta, vegul 5000CFA-ert adtak lassier passe-t (vajon helyesen irtam?), azzal autokazhatunk az orszagban. Ahol szinte egesz vegig aszfalton mentunk, nem kis oromunkre. Gyorsan meg is alltunk egy amolyan igazi autentikus falu mellett az ut szelenel, es bementunk fotozni. Persze ez ugy zajlik, hogy a falu fonokot keressuk, kozben meg kattogtatjuk a masinakat ezerrel. Szerencsere volt is mit fotozni boven, nagyon baratsagosak voltak a helyiek, es az idegesito cadue (igy kell irni?)-zas helyett inkabb azt hajtogattak a gyerekek, hogy tubabu, vagyis feher ember. A gyerekek meg csoport kepre is osszealltak, illetve munka kozben is lencse vegre kaptuk oket, amint pl. koles tornek. A falu fonokot vegul megtalaltuk, ott ult a falu kozepen, szegenynek valami baja volt a labaval, ugyhogy csak ucsorgessel tudta mulatni az idot. Adtunk ajandekba egy baseball sapkat az oregnek, aki annyira orult neki, hogy mindjart fel is vette, mikozben szelesen mosolygott. Ebben a tevekenysegben az sem zavarta, hogy mar volt egy sapka a fejen, rahuzta arra az uj szerzemenyt. Kozben az is kiderult, hogy aki elvezetett hozza, az nem mas volt mint a fia, aki szinten nagyon kedves volt. Vegul neki is adtunk egy sapkat, majd beultunk az autoba es haladtunk tovabb Bobo Dioulasso fele. Az egyik falu mellett rengeteg fiatal fiut lattunk, mind egyforma kek bringakon, egyetlen agyekkotoben, mindegyiknel egy kapa. Persze nem olyan mint az otthoni, de a funkcioja ugyan az. Tobben kozuluk sipokat fujtak, nagyon erdekes volt az egesz. Visszatolattunk hozzajuk, hogy megerdeklodjuk, hogy valamifele versenyre keszulnek e eppen, mert nagyon ugy nezett ki az egesz, es persze hogy fotozzunk. Volt ott egy fonoknek latszo ember is, o fel volt oltozve, es ugy tunt o beszel valamennyit angolul. Vegul annyit sikerult megtudnunk, hogy kapalo versenyre mennek, de addigra mar ugy korul alltak minket, hogy kezdtuk magunkat szorongatott helyzetben erezni, mert bizony nem voltak a legbaratsagosabbak. Foleg mikor megemlitettem, hogy szivesen csinalnek par kepet roluk, akkor mindjart penzt emlegettek, meg ajandekot. Igazabol a legtobbjukkel nem volt semmi gond, csak az egyikuk viselkedett nagyon agressziven, de ez szinte rogton atragadt a tobbiekre is, igy jobbnak lattuk ha szepen tovabb allunk, fotok nelkul. Bobo Dioulassoban megtekintettuk az agyag mecsetet, ami azert nyomaba sem erhet pl. a Djenneben lathatonak, de azert erdekes volt. Kozben a taj is valtozott, a novenyzet mar nem volt annyira ritkas mint Maliban, tobb helyen kis tavacskakkal talalkoztunk, es a fold szine is egeszen vorosre valtozott. Ezt kozelrol is megtapasztaltuk, mikor letertunk egy fold utra, ami a terkep alapjan egy olyan tohoz vezetett, amiben krokodilok is talalhatok. Persze a gps szokas szerint tevedett kisse, illetve nem a keszulek, hanem a terkep volt pontatlan, de ezt mar megszoktuk errefele. Mindenesetre alaposan osszeporoztuk a kornyeket, mire elertunk a tohoz, sot korbe is jartuk azt, de valahogy megsem sikerult a krokodilok nyomara bukkanni. Pedig mindenhol erdeklodtunk a helyiektol, sot megprobaltuk az egyikuket kiseronek is felfogadni, de itt nagyon felenkek voltak es senki sem allt kotelnek. Vegul feladtuk a keresgelest mert mar szoritott minket az ido, mert meg vilagosban szerettuk volna a fovarost, Ouagoudou-t elerni. Ami sikerult is szerencsere, meg olcso szallast is talaltunk, kb. 1500ft-nak megfelelo CFA-ert fejenkent. Persze klima, vagy hasonlo nincsen ezeken a helyeken, de egy alvasra boven elegendoek. Lenyeg hogy ne legyenek csotanyok es lehessen mosakodni. Ami meglepo volt, hogy talan meg Bamakonal is nagyobb a szmog, csak ugy hompolyog az utcakon, pedig joval kevesebb az auto mint Bamakoban, ahol tenyleg hatalmas a forgalom. Magarol a varosrol nem igen tudok irni semmit ezen kivul, mert csak annyit lattam belole amig a szallasra mentunk, es masnap reggel mikor kimentunk belole. Szmog, rengeteg motoros es biciglis.
Hajtottunk tovabb, mert estere Beninbe szerettunk volna erni, es meg elottunk volt a hatar, amirol persze semmit sem tudtunk. Mar egeszen kozel jartunk a hatarhoz, mikor egyszer csak egy keselyut lattunk meg kozvetlenul az auto elott. Persze egybol optika csere, ki az autobol, keselyu meg kozben fel egy kozeli fara, es ott gubbasztott. Ami nagyon klassz, csak nem eppen a fotos alma, repules kozben sokkal latvanyosabb lenne. Laci gyorsan orvosolta a problemat, kicsit megzavarta okelmet, mire persze egybol felszallt, mi meg kattogtattunk. Kicsit elbenaztam a beallitasokat, de azert lett egy-ket jo kep. Nagyon orultunk, hogy vegre nem csak szamarakat, kecskeket es teheneket lattunk, aztan nem kellett sokaig varnunk, meg jobban orulhettunk, mikor egy pavian csorda rohant at elottunk az uton. Sajnos eleg gyorsan eltavolodtak tolunk, legalabbis ahhoz hogy jo kepeket lohessek roluk, de azert egy kis emlekre valo osszejott itt is. Vegul elertuk a hatart, ahol a procedura meg gyorsabb volt, raadasul az utak is nagyon jok voltak Beninben, forgalom meg szinte semmi. Itt lattunk egy kisebb fajta antilopot is, kb. olyan volt mint egy ozike. Sajnos csak egy villanas erejeig volt szerencsem hozza az autobol. Ami viszont sok volt, az a gyapot ultetveny, mindenutt ott voltak a nagy feher halmok az ut menten. A fold szine pedig barnasra valtozott az eddigi vorosbol, ez megint egy uj szin volt az utunk soran. Beninben sajnos csak egy estet toltottunk, igy tul sokat errol az orszagrol sem tudok irni, de annyi kiderult, hogy az emberek egyontetuen kedvesek, ellentetben Burkinaval, ahol sokan tartozkodoak voltak, nehanyan pedig kifejezetten baratsagtalanok.
Benini ejszakank utan izgatottan indultunk tovabb, hiszen vart rank Nigeria, az orszag, amivel annyian riogattak minket, amirol annyi rosszat hallottunk. Nikkinel akartunk atmenni, odaig eljutni nem volt nehez, aszfaltos ut vezetett vegig, onnan viszont kovetkezett a szavanna fold utjainak utvesztoje, amit meg tetozott az utak igen rossz minosege is. Persze kisse eltevedtunk, nem nagyon, de azert pont elegge, hogy felebresszunk egy benini hatarort, aki elegge morcos volt emiatt. Mint kiderult, vissza kellene mennunk Nikkibe, ott kipecseteltetni, es ujra keresgelni a Nigeriaba vezeto utat, amire azt mondta, hogy ha kicsit visszamegyunk, es veszunk egy jobbost, akkor mar iranyban is vagyunk. Mivel nem volt nagy kedvunk vissza zotykolodni Nikkibe a vacak utakon, ezert vettunk egy jobbost az altala emlitett uton, gondoltuk lesz ami lesz. Egyszer csak lattuk, hogy az uton keresztben van egy deszka, amibol nagy szogek allnak ki, a fa alatt meg 2 ember fekudt, zokniban, talpig toprongyosan. Kiderult ok a hatarorok, es hogy ez az atkelo csak a helyiek szamara jarhato, menjunk vissza Nikkibe, blablabla. Vegul persze atengedtek minket, mi meg orultunk, hogy milyen egyszeru volt bejutni. Aminek viszont nem orultunk, az a fold utak allapota es atlathatatlansaga volt, de vegul is kijutottunk az aszfaltos utra, ami mar a terkepen is rajta volt. Csak eppen az a keresztezodes nem letezett amin nekunk mennunk kellett volna, igy ismet a helyiekre tamaszkodtunk, toluk kertunk utbaigazitast. Amit meg is kaptunk, mondtak merre menjunk, mert az fold ut ugyan, de jo mindosegu, mert naponta hasznaljak. Az utrol annyit, hogy nem tudom milyen lehet szerintuk akkor a rossz mindosegu, ha ez a jo. Katasztrofalisan rossz volt, raadasul falvakon is atvezetett, amirol nem art tudni, ha az ember el akar tevedni, akkor probaljon meg atkelni egy falu utvesztojen. Nem semmi feladat, aki meg nem tapasztalta meg, az valoszinuleg el sem tudja kepzelni hogyan lehet eltevedni egy faluban. Marpedig lehet, sot egyenesen garantalt errefele. Osszevissza kovalyogtunk, mindig a jarhatonak itelt utat keresve, a helyiektol erdeklodve, hogy biztos ez e a helyes ut. Legnagyobb megrokonyodesunkre altalaban azt valaszoltak, hogy igen. Vegul valahol elronthattunk egy elagazast, mert egy zsakfaluba jutottunk, ahol a tetovalt arcu helybeliek eppen valamifele erdekes pengeju szerszamokat elesitgettek, es roppant mod baratsagtalanok voltak. Nagyon sikerult olyan helyre tevednunk ahova nem kellett volna, ugyhogy sietve tavoztunk is. Vegul nagy keservesen, tobb oras zotykolodes utan kiertunk Kaima varosaba, ahol vegre aszfaltos ut fogadott minket. Igaz ez sokszor Nigeriaban nem jelenet konnyebseget, olyan hihetetlenul rossz a minoseguk.
A varosban rogton szembesultunk a tennyel, hogy itt csak a nagyobb varosokban lehet hivatalosan gazolajat venni, mert kut ugyan van boven, de ott csak benzin van. A penzvaltassal ugyan ez volt a helyzet, bank ugyan van, de most eppen nem valtanak penzt. Tehat irany a maszek penzvalto eloszor. Ment is minden siman, a bankbol(!) elvittek minket a valtoshoz, akivel hosszas alkudozas utan sikerult megegyeznunk, mert elsore igen szemtelen arfolyamot mondott. Eppen kijottunk tole, mikor lefekez egy kb. 30 eves Toyota a bolt elott, de valami elkepesztoen lepukkant allapotban, tetejen kek villogo, es kiszall egy nagyon nyajas ember belole, mondvan, hogy pont minket keres. Persze minden fele atvillan ilyenkor az ember agyan, vajon mi lesz ebbol. Csak arra nem gondoltunk, ami vegul is kikerekedett az egeszbol. Az uriember volt a helyi rendor, egybol segitett nekunk a fekete piacon gazolajat szerezni, igaz nagyon magas aron, utana elvitt minket egy szallasra, ami nagyon kedvezo aru volt, es cserebe csak annyit kert, hogy beszelgessunk vele, mert nagyon szeret az idetevedt europaiakkal beszelgetni. Kozben meg uditore is meghivott minket, ami rogton gyanussa tette, vajon mit is akarhat igazabol. Kesobb el is szegyeltuk magunkat e miatt, mert mint kiderult tenyleg csak ennyire segitokesz es baratsagos volt. Persze kikerdezett minket, hogy honnan hova tartunk, es mikor megkerdeztuk hogyan tudnank belepesi pecsetet szerezni az utleveleinkbe, mar ugrott is es hivta a bevandorlasi hivatalban dolgozo baratjat. Aki masnap eljott velunk a tartomanyi fovarosba, Ilorinba es segitett mindent elrendezni nekunk. Ami termeszetesen nem volt egy rovid procedure, minden lepcsofokot vegig kellett jarnunk, vegul az egesz tartomany nagy fonokevel is talalkoztunk, majd megkaptuk a pecseteket. Ez utan persze meg egy kicsit kellett varnunk, mert olyan tintat hasznaltak, ami kb. 20 perc alatt szaradt csak meg. Mindegy, mosolyogtunk szepen mindenkire, kezet fogtunk vagy 30 emberrel, majd vegre tavozhattunk. A fiatal ember aki velunk jott idaig, meg elvitt minket a bankba es megmutatta azt a kutat is, ahol rendesen a kutfejbol lehetett gazolajat tankolni. Itt mar az ar is sokkal baratsagosabb volt. A kuton kozben megjelentek a mozgo arusok is, igy gyorsan vettunk friss ananaszt, ami nagyon finom volt es igen jol esett a hosegben. Errefele egyre nagyobb volt mar a para, kezdte felvaltani a szavannat az igazi tropusi erdos videk es a nagyon voros altalaj. A varos szelenel bucsuztunk el ujdonsult barataunktol, aki meg a szamat is megadta nekunk. Vidaman hajtottunk tovabb, hiszen csupa pozitiv tapasztalattal gazdagodtunk eddig ebben az orszagban, amitol mindenki csak ovott bennunket. Este egy, a Nigerhez viszony kozeli varosban, Kabbaban aludtunk, majd masnap nekivagtunk, hogy atszeljuk Nigeriat es megkozelitsuk a kameruni hatart. Lobujanal ertuk el a Nigert es itt talalkoztunk eloszor a korrupt rendorseg problemajaval is, addig csak kerdezgettek minket, es probaltak valami ajandekot kerni, mi meg udvariasan elutasitottuk oket. A lenyeg, mindig mosolyogni, elmondani milyen szep orszag Nigeria es milyen kedvesek az emberek, sot meg a rendorok is. Az emberek tenyleg nagyon kedvesek, mindenki mosolyogva integet az ut szelerol, gyerekek, nok, ferfiak, mindenki. Szivesen segitenek ha kerdezzuk oket, szoval csupa jo benyomast tettek rank. Marmint a lakossag.
Szoval, Lobujanal megallitottak minket, es ordibalva kozolte az egyik rendor, hogy egy csomo szabalytalansagot kovettunk el, mert jobb kormanyos az auto, belso tukor van es megis mennyezetig van pakolva az auto es nincs a kulso potkereken egy piros X tabla. Mindezt egy olyan orszagban, ahol 40-50 eves auto roncsokkal jarnak, amik olyan rossz allapotban vannak, hogy mar az ajtok sem csukodnak, vagy mondjuk a doblemezek sincsenek mar rajta, se lampa, se szelvedo. No mindegy, emberunk kozolte, hogy 150000 helyi egyseg lesz a buntetes es bevontatnak minket Abujaba, ami jo messze volt persze. Ebbol hatalmas vita keletkezett, persze sejtettuk hogy csak penzt akar, de nagyon sokat akart, es nagyon jol jatszotta a szerepet. Vegul vagy feloras huzavona utan fizettunk 7000-et es adtunk egy fejlampat, meg 4 elem lampat. Pedig mindent megprobaltunk, de nem tudtuk meguszni a dolgot. Lehet ha jobban tisztaban vagyunk a helyi viszonyokkal es torvenyekkel akkor maskeppen alakul a dolog, de mi igy is orultunk, hogy tovabb mehetunk. Azert kicsit frusztraltabbak lettunk, de nem sokra ra komppal atkeltunk a Nigeren, amitol mindjart jobb kedvunk lett. Egy egeszen kis komp vitt at minket, mindossze 5 autot lehetett felpreselni ra. Innen az ut mar banan ultetvenyek, palmak, papaya fak es hasonlo novenyzet kozott vezetett tovabb, a sajnos nagyon gyakori rendor posztok kozott, akik a nap vegere mar teljesen lefarasztottak az allando zaklatasukkal, es a probalkozasaikkal hogy ajandekot kunyeraljanak tolunk. A legidegesitobb mikor 300m-en belul van 3 poszt, es mindegyik megallit. Raadasul delutanra mar jol berugnak es azert nem mellekesen mindegyiknel ott fityeg a geppisztoly. A helyiek teljesen eszementen kozlekednek a rendkivul valtozo minosegu utakon, mert hiaba aszfatozott egy ut, ha neha az egesz uton keresztbe meno akar 30 centis katyuk tarkitjak, neha olyan gyakran, hogy ugy kell koztuk lavirozni. Es persze a kamionos szembol siman atjon, mert o eppen katyut kerul, rengeteg a motoros es a mindenfele oreg trotyomobil, amik husszal vanszorognak az uton. Szoval nagy a kaosz, idegtepo itt a kozlekedes. Vegul csak elvergodtunk Abakalikiig, eredetileg itt akartunk megszallni, de mivel meg csak delutan 4 ora korul jart az ido, ugy dontottunk, hogy tovabb megyunk meg egy kicsit. Ugye az alap szabaly, hogy Afrikaban ejjel ne vezess, es ez Nigeriara fokozottan igaz. Konnyu elutni valakit, nem latja az ember a katyukat, a kivikagitatlan motorost, esetleg teherautot sem, nincs kozvilagitas, es a hoteleknek sincs vilagito cegere. Sot, mintha eloszeretettel eldugnak oket, hogy meg veletlenul se talalja meg az ember. Azutan ott van az utonallok veszelye is, ami sajnos valos dolog, bar mi szerencsere megusztuk, igaz nem sokat kellett sotetben jonnunk. Mert persze nem talaltunk semmilyen epkezlab helyiseget sem, ahol alhattunk volna, es persze hogy nem sokkal Abakaliki utan megszunt az aszfalt es az eddigi legrosszabb fold ut vette at a helyet. Ez mar az errefele joval tobb csapadeknak koszonheto, napkozben mi is kaptunk egy kis izelitot belole. Mi inkabb orultunk a sok sivatag meg szavanna utan, de azert elore vetiti hogy mi var majd rank mondjuk Kongoban, ahol legalabb akkora tavot kell majd megtennunk, mint Nigeriaban. Vegul nagy nehezen elertuk Ikom varosat, ami mar egeszen kozel van a kameruni hatarhoz, igy holnap remelhetoleg koran at tudunk kelni Kamerunba, amit mar mindannyian nagyon varunk. Most innen irom ezeket a sorokat, jobban mondva be is fejezem oket, mert bizony elegge kesore jar es megint egy nagyon farszto nap all mogottunk.
Sajnos itt is annyira lassu a net, hogy kepekkel nem szolgalhatok, de amint lehetseges potolom az elmaradast, mert rengeteg jo kepet sikerult csinalnunk.

1 megjegyzés: